Olvassunk hazait! #6 - Fróna Zsófia: Fegyverek háza - kritika


Sziasztok! A mai napon egy olyan könyvről hoztam értékelést, amely igencsak közel került a szívemhez és kedvenc könyvvé avanzsált cirka 30 oldal után :D Ahogy a cím is utalt rá, a mai napon Fróna Zsófia- A fegyverforgató trilógiájának az első kötetét, a Fegyverek háza című könyvet vettem górcső alá.

A történet gyorsan belevág a dolgok közepébe és máris egy szabatos akciójelenettel startol, ezzel szinte azonnal megragadva az olvasó figyelmét és elkerülve az "50 első unalmas oldal szindrómát", ami viszont rengeteg könyvnél figyelhető meg, mind klasszikusoknál, mind a mai daraboknál, bár az előbbieknél egy kicsit gyakrabban. Én úgy vélem, hogy ez a kezdés indokolt, sőt szükséges volt ennél az alkotásnál, tekintve a terjedelmét, ami számomra egy kicsikét rövid volt. Én személy szerint szívesen olvastam volna tovább is, még abban az esetben is, hogy kvadrológiáról beszélünk, ami által még bővebb lesz majd a tejedelme. 

Érdekes volt számomra az, ahogyan az írónő visszafogta az eseményeket az akciódús kezdés után és szép lassan ( de azért nem túlságosan) kibontakozhatott a főszereplő családi háttere és a világ, amely az egész történetnek a helyszínéül szolgált. Azonban akadt néhány olyan szituáció, amikor a narráció kissé kapkodóvá vált, ilyen alkalmakkor pedig egy kicsikét elvesztettem a fonalat és kellett egy kis idő, míg végül sikerült újra visszaszerezzem azt. Ez főleg az elején fordult elő gyakrabban, egy olyan érzést keltve bennem, mintha az írónő gyorsan skipelni szerette volna a megvilágosodásig vezető részt. Azonban amikor révbe értünk a történettel, akkor a narrálás is visszavett a kissé rohanó tempójából, így az én lelkem is megnyugodhatott, hogy nem fogja ez kinyírni az egyébként zseniális történetet és élvezhető marad a kissé lassú felfogású Edinának is :D

A könyvet körül fonta megannyi titok, amelyek még jobban elmélyítették a karakterek amúgy is komplex jellemét. Ezzel a misztikummal sikerült egy olyan légkört megalkotni, ami magába szippantja az olvasót és napokkal az olvasás befejezése után sem hajlnadó elengedni. Setan Kober-t, Edwardot, vagy úgy szinte bárkit a könyvben számos rejtély övez, ezzel mégjobban nyúzva az olvasók idegeit és elérve azt, hogy mindent és mindenkit gyanúsnak véljenek. Remek olvasói élményt nyújt, hogy az egészre Meg-el együtt deríthetünk fényt. Van egy olyan érzésem, hogy a trilógia két következő kötete tartogat még olyan lelepleződéseket, amelyek totális kiakadásra, fotelből való felugrásra és vagy pezsgőbontásra késztetnek. :D Visszatérve, az ezekre a rejtélyekre épülő nyomozói szál nekem személy szerint nagyon tetszett és úgy vélem, hogy még magasabbra rakta ama bizonyos izgalomfaktort. 

A cselekmény maga akciódús volt és amint újra beindult a kezdeti lassítás után, megállíthatatlanul dübörgött végig a történet egészén, egy pillanatnyi pihenőt se hagyva az olvasók számára. Rengeteg olyan fordulat akadt a könyvben, amelyre legmerészebb álmaimba se mertem volna gondolni, így az egyik legnagyobb elvárásomat - amit minden, de minden könyvnél kikötök, de elég kevés alkalommal valósul meg úgy igazán - simán teljesítette...

Fentebb már utalgattam az összetett karakterekre, azonban most bővebben is kifejteném :D Ilyen komplex karakterépítéssel ( mind főszereplő, mind mellékszereplő tekintetében) utoljára A beavatott című könyvben találkoztam, amely nem titok, hogy a tavalyi évem egyik hatalmas kedvence volt( arról készült kritikám itt megtalálható :D). 
A szereplők nem voltak romantikus szélsőségekbe kitolva, tehát senki nem volt se tisztán jó, se tisztán gonosz. Meg maga nagyon nem volt egy ma született bárány, még annak ellenére sem, hogy ő volt a főszereplő. Ama bizonyos kettőség, amelyről besszéltem, legtisztábban Christopher jellemében figyelhető meg, aki tetteivel maga az olvasókat is nem egyszer zavarta össze. Én személy szerint úgy viszonyultam hozzá, hogy egyik pillanatban egy serpenyővel csaptam volna le, a másikba meg olvadoztam, hogy milyen kjút már, de azért hol a palacsintasütő?! :D 

Összegezve a fentieket, komplex karaktereivel, remek leírásaival, csodaszép világépítésével, akciódus és irtózatosan kiszámíthatatlan történetével, valamint nem utolsó sorban a kissé misztikus légkörrel, amivel képes csapdába ejteni az olvasót, engem totálisan levett a lábamról ez az alkotás és arra sarkallt, hogy olyan izgalommal várjam a folytatását, mint annak idején tettem volt a Trónok harca nyolcadik évadával is :D A szavaim fényében pedig úgy hiszem nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy ez számomra 5/5 pontos könyv volt, a kezdeti kissé kapkodó narrálás ellenére is.

Ennyi lett volna a kritikám, remélem, hogy tetszett nektek! Ha szeretnétek többet megtudni a könyvről, az írónő csoportját itt találjátok, ahol ti ti betekintést nyerhettek a kulisszák mögé :D A könyvről készült Molyos értékelésem itt el is olvashatjátok, ha pedig nem szeretnétek lemaradni a legújabb kritikákról, akkor mindenképpen kövessétek be a Facebook és az Instagram oldalam is! :D Véleményetek epekedve várom a komment szekcióba vagy az oldalt elhelyezett kis csevegőbe! Legyen egy csodaszép napotok, sziasztok!


Megjegyzések