Fülszöveg:Üdvözöllek, messzi égtáj hírnöke!
A világ, melynek kapuját most kitárom előtted más, mint amiben eddig
éltél. Olyan teremtmények lakják e földet, amelyeket a legtöbben csak a
mesék és babonák világából ismernek. Itt viszont eme történetek is
valóságosak, a bennük lévő mágia pedig nem csupán szemfényvesztés, hanem
a tudományok és művészetek legmagasabbika. Forrása a körülöttünk
örvénylő arkán, mely egykor e földrész hegyeit és tájait megformálta.
Lépj hát be e csodákkal teli világba és fedezd fel annak legrejtettebb
zugait is!
De figyelmeztetlek! Aki egyszer a vándorok útjára lép és megízleli az
igazi szabadságot, akár örökké a rabjává válhat ennek az életnek.
Vezessen térkép vagy a vakszerencse, többé nem lesz maradásod. Bármerre
is indulj, kalandok várnak rád és olykor a veszély is útitársként
szegődik majd hozzád. Dönts hát szándékod szerint, s ha végül nem
fordulsz vissza, úgy üdvözöllek Avalantiában!
Mikor először kezembe fogtam a regényt jócskán megleptek a méretei és ezzel egyidőben meg is ijesztettek. Nem hittem abban, hogy egy kaland és fantasy kötet lehet jó úgy, hogy ilyen rövidke.
Stian Skald azonban megcáfolt és egy olyan könnyed, mégis akciódús és már-már letehetetlen regényt írt, hogy engem, gyakorlott olvasót is megtudott lepni (aki aktívan követ, vagy kicsit is ismer, az tudja, hogy ez elég nehéz műfaj :D).
Őszintén szólva nem voltak a történetben szerethető karakterek, de pont ettől volt különleges, hiszen olyan emberivé váltak a szereplők, hogy vártam néha, hogy mikor lépnek le a papírról. Emberiek voltak, emberi viselkedéssel, problémákkal és döntésekkel, még úgy is, hogy mágikusabb környezetbe nem is kerülhettek volna. Imádtam, hogy a főszereplő természetes ösztönként önző volt, soha nem is akart hős lenni, mint ami azért a fantasy-k zömére nem jellemző.
A történet hangulata számomra finom vegyese volt az újságárusnál kapható kis ponyva kalandregényeknek, a World of Warcraft világának és mindezt megfejelve egy csipetnyi Trónok harca vibe-al. Szerettem, ezt nem kérdéses. Tökéletes kikapcsolódás volt kresz tanulás nyújtotta stressz közepén. Kikapcsolt, kizárta a világot számomra.
Nem törekedett a szerző grandiózus, Tolkien féle nagy világalkotásra, epikus cselekményre, de pont az egyszerűsége miatt fogott meg engem és szerintem sok más olvasót is. Együtt kalandoztunk főhősünkkel, együtt morogtunk, nevettünk és fejlődtünk.
Avalantia világa tele van veszélyekkel és varázslattal, de garantáltan imádni fogja az, aki úgy dönt felfedezi magának.
Szóval bátor kalandor, vedd kezedbe a kötetet bátran, nem fogsz csalódni, akkor sem, ha a fantasy-t szereted és akkor sem, ha a kalandregényeket, akkor meg pláne nem, ha gamer vagy és mind a két előbb említett zsánert kedveled.
Ha szeretnél lecsapni a regényre, most megteheted, mert nemrég jött ki a nyomdából az utánnyomás :)
Amennyiben pedig kíváncsi vagy a szerzővel közös interjúra,
itt megtekintheted.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése