Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, és kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek összetört testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.
Életem első King regénye volt, de lenyűgözött engem az bizonyos. Nem volt számomra ismeretlen az író, ugyanis egy-két King regényéből adaptált filmet már láttam, amelyek igencsak elnyerték tetszésem. Legutóbb A Köd című King adaptációt láttam volt (amelyről a kritikám itt olvashatjátok), amely még erősebbé tette a késztetést bennem, hogy végre magam is kézbe vegyem az egyik művét. Nekem pedig a Tortúrára esett a választásom...
Az első körülbelül húsz oldal után csak ültem tátott szájjal, és azon gondolkoztam, hogy egy: hogyan képes valaki ilyen jól bánni a szavakkal, és kettő: eddig én miért nem olvastam el egy King művet sem? Az útobira egyszerű a válaszom: nem voltam elég idős hozzájuk, ugyanis King olyan brutális dolgokat képes a papírra vetni, hogy az ember hátán futkos a hideg. Épp ez az ami ilyen különlegessé teszi az írót.
Stephen King az az író, aki egyik percben megnevetett a találó pop kulturális utalásaival( ezzel főleg a regény elején találkozhatunk, a regény vége felé már inkább kiemelkedő írókra tesz utalást töménytelen mennyiségben), a következő pillanatban elborzadunk attól a brutalitástól, ami végbe megy a könyv lapjain, míg máskor meg eltátjuk a szánkat hasonlatain és szánalmat kezdünk el érezni a főszereplő iránt.
King remekül ért a világ teremtéshez, és a karakterek felépítéséhez. Olyan részletességgel ír le mindent, hogy már-már a tárgyak életre kelnek a könyv lapjai között. A karakterek színesek, amivel engem meglehet venni kilóra. A másik nagyon érdekes dolog a regényben, hogy ugyan megvan a jó és rossz párviadala a könyvben, de egyik oldal résztvevőjének sincsenek a személyiségjegyei romantikus szélsőségekbe kitolva, ami számomra nagyon megnyerő volt.
Az is igazolja King zsenialitását, hogy a regény olvasása közben találkoztam egy olyan nővel, akit sikerült Annie Wilkes-szel azonosítanom. Azóta rettegek tőle vásárolni a helyi mészárszékban. :D
Engem csak az zavart a regény olvasása közben, hogy a történet a regény elején kicsit vontatott volt, és nagyon sokáig kellett várni arra, hogy történjen benne valami. De aztán amikor elkezdtek beindulni az események, akkor bizony csőstül jött minden.
Ami még nagyon érdekes volt, és eddig ilyet életemben nem láttam, az az, hogy egy regény volt a regényben, a szó szoros értelmében. King főszereplője világnézetének megértéséhez, még karakterének regényéből is irt részleteket a könyvbe. Ezen nagyon meglepődtem, de egyszersmind levett a lábamról is vele.
Összegezve ez egy remek könyv volt, bátran ajánlom az olyan vállalkozóknak, akik szeretnék megismerni King munkásságát. Fordulatos, izgalmas, néhol nagyon is brutális mű, szóval az erős idegzet nagyon ajánlott az olvasásához.
Én az öt elvetemült rajongóból hármat és felet adnék a műnek, a történet lassú folyásáért, és a cselekmény lassú kibontakozásáért leginkább.
Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem tetszett! Véleményetek várom a kommentekben, legyen szép napotok, sziasztok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése