Betekintő #1 - Magyar szerzők könyvei magazin: interjú a szerkesztőség tagjaival!

Sziasztok, a mai napon egy nagyon különleges interjúval készültem nektek, amiben a Magyar szerzők könyvei magazin csapatának tagjaival beszélgethettem! Ez alkalommal Kovács Ági főszerkesztőt, S.A Locryn cikk írót és korrektúrázót, Menyhei Mónika( Moncsi). Megyeri Judit cikk írókat és Fülöp Evelin korrektúrázót sikerült elcsípjem néhány kérdésre. Ha kíváncsiak vagytok a válaszaikra mindenképpen tartsatok velem! 

1. Hogyan jött létre a magazin? Milyen célotok volt vele akkor és mi a célotok vele most?

Kovács Ági: Eredeti felállás Bakos R.Laura, Szabó Borka és Isabel Healian Rose volt, velük együtt alapítottuk a magazint. Eleinte pdf –ként indult el. De láttam, hogy mennyi munka van benne, ezért gondoltam utána, hogy inkább legyen weblap. S azóta is működik a magazin, igazi indulás októberben volt. Akkortól számolom a tényleges magazin létezését. Hiszen akkor kezdődtek az interjúk és az ajánlók felkerülni a magazin oldalra. Nagyon sok időbe telt, mire ki tudtuk építeni. Sok cikkíró megfordult már a magazinunknál. Ma már az eredeti felállásból én maradtam, mint Főszerkesztő.

De szerencsésnek mondhatom, hogy még mindig vannak, akik szívesen segítik és támogatják az ötleteimet, sosem maradtam igazán egyedül. Pedig sokszor igencsak közel került a magazin a bezáráshoz.

Célom/célunk az, hogy megismertessük az olvasókat, a magyar szerzőket. Hiszen annyi tehetséges író, szerző van kis hazánkban. Érdemes őket megismerni. Sőt azt kell, hogy mondjam sokkal tehetségesebbek a külföldi íróknál. Bízom benne, hogy mindenki megtalálja a kedvére való olvasnivalóját. Mi pedig továbbra is törekszünk igazságos megismerésére.

Moncsi: Igaz, hogy nem vagyok elejétől fogva a magazinnál, szóval nem vettem részt a létrejöttében, de örülök, hogy most itt lehetek és hozzá tehetek egy kicsit. Én csak arról tudok nyilatkozni, hogy nekem mi célom van ezzel a magazinnal, az pedig az, hogy a magyar írók könyveit népszerűsítsem, mert úgy érzem vannak könyvek amelyek nagyobb figyelmet érdemelnek meg. Sok jó könyv van, és a magazin által szeretném a véleményemmel felhívni 1-1 könyvre a figyelmet. 

Judit: Én később csatlakoztam a magazinhoz, így a létrejöttéről nem tudok beszélni, csak arról, mi az én személyes célom. Szeretném, ha előtérbe kerülnének olyan magyar könyvek, amik nagyon jók, de nincsenek reklámozva, így nem jutnak el az olvasókhoz. Azt is nagyon szeretném, hogy elterjedjen az a nézet, hogy az őszinte, segítő szándékú, esetleg negatív kritikát is tartalmazó véleményezés sokkal jobb, mint a kötelező, nem feltétlenül komolyan gondolt dicséret. Sajnos sokan még mindig ez utóbbit várják el a könyves bloggerektől, pedig szerintem ez nem csak a bloggere nézve káros (egy idő után hitelét veszti), hanem a szerzőre és az olvasóra is. Hisz a szerző így nem tud fejlődni, az olvasó pedig talán csalódik az agyondicsért könyvben.

2.  A kezdetekben számítottatok ekkora sikerre? Volt benne tudatosság vagy csak úgy érkeztek az emberek?

Kovács Ági: Nem számítottuk, hogy ekkora sikere lesz. Én biztosan nem.

Inkább arra törekedtem, hogy magyar szerzők könyveire felhívjam/felhívjuk a figyelmet. Emellett az, hogy a magazinunk ennyire sikeres legyen nem. Nem hajtottam annyira, hanem inkább cikkeket rakattam/raktam fel, hogy lássák sok érdekesség, van. Csináltam, ahogy az ösztönöm súgta. Bízva abban, hogy nem csinálok hülyeséget. Mert eddig magam voltam kis blogommal, de most magamon kívül másra is figyelnem kell.

Nem volt tudatosság. Úgy voltam vele, ha nagyon tetszik, és érdekel, úgyis maradnak. Nem követelném meg senkitől, hogy csak minket olvassanak. Inkább úgy mondanám haladtam azon az úton, amire ráléptem. Teljesen kezdő voltam/vagyok most is. Mindenkinek megadom az esély, hogy kipróbálhassák a cikkírást. Vannak, akik már második nap után elmentek vagy hónapokkal később mentek.

Úgy veszem észre, van igény a magazinra, olvasnak, követnek, kedvelik, adnak a szavunkra. Addig fogom csinálni, amíg igény van erre a magazinra. Mert igenis kell ez a magazin az online világában, hogy az olvasók megtalálhassák a magyar szerzőket.

Moncsi: Én semmire nem számítottam őszintén megmondom. Úgy vagyok vele, hogy inkább érjen meglepetés mint csalódás, és eddig csak meglepés ért ebben a csapatban. Szerintem tudatosság volt benne.

3. Hogyan alakult ki a mai szerkesztőség? Ki hogyan csatlakozott a magazinhoz? Volt olyan esetleg, hogy valaki távozott tőletek?

Kovács Ági: Eleinte felhívást tettem közzé így jöttek a cikkírók. Van, amelyiket én hívtam pl Menyhei Mónika. Őt figyeltem és gondoltam, miért ne? Legfeljebb elutasít. De hál `istennek nem.  Így csatlakozott hozzánk.

Aztán Megyeri Juditot kértem fel nem-e lenne kedve magazinhoz csatlakozni. Felhívásokat már rég nem teszek fel. Legutóbbi tapasztalataim szerint kevesen jelentkeztek,akik jelentkeztek komolytalanok voltak, sajnos.

Mi komoly embereket várunk a magazinunkhoz. Akik szívvel lélekkel támogatják a magyar szerzőket. Akik nem riadnak meg attól, hogy heti két cikket kellene megírni. Nem riadnak meg attól, hogy interjúkat készítsenek. Vagy témákat dobjanak be a közösbe. Vagy megvalósítsák azt. Vagy például, ha kérem, hogy osszák meg ezt vagy azt a cikket. Itt nagyobb fordulatszámon pezseg az élet. Főleg, hogy mostanában két új tagunk is van számtalan ötlettel gazdagodott a magazin. S igyekszünk ezeket meg valósítani.

Sajnos voltak, akik különbőzű okok miatt kiléptek a magazintól.

Jelengi tagunk:

 Megyeri Judit

S. A. Locryn

Menyhei Monika és

Fülöp Evelin

*szerzői megjegyzés: a csapathoz csatlakozott mostmár Ashley Redwood is, kinek kezei alól számtalan gyönyörű borító került ki :), valamint szeptember elsejétől Békés Nikolett nem erősíti majd a csapatot*

Fülöp Evelin: Én (Evelin) személy szerint egy egykori tag (Gwendolyn) miatt kerültem a magazinhoz. Ő egy szaktársam az egyetemen, és régebb óta tagja volt már, sokat mesélt róla, és mikor a Magazin keresett új korrektort, gondoltam ez egy remek lehetőség. Azóta ő már sajnos távozott, de én jól érzem magam azóta is itt.

Moncsi: Én úgy érkeztem ebbe a csapatba a magazinhoz, hogy beszélgettem Ágival. Jóban lettünk, ismertem a munkásságát. És ő is az enyémet, mivel egy a célunk a magyar írók terjesztése, könyveinek bemutatása, véleményezése, így akadt több közös témánk is. Egyszer csak kaptam tőle egy olyan felkérést, hogy jöjjek a magazinhoz. Meglepett vele, persze először köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől aztán végül itt találtam magam. Ezt nem is bánom, hiszen hálás vagyok Áginak a lehetőségért. És elárulom nagyon szívesen elfogadtam a felkérést.

S. A. Locryn: Én elég egyszerű módon csatlakoztam. Egyik nap beszélgettünk Ágival messengeren, és megemlítette, hogy nagyon sok dolga van, mert szeptembertől lektort kell találnia. Én meg megkérdeztem, hogy lehetnék-e én. Ági pedig azt mondta, megbeszéli a többiekkel, aztán visszajelez. A többieknek nem volt kifogása ellenem, én pedig még aznap csatlakoztam. Ez volt a legrövidebb és legsikeresebb „állásinterjúm.” :D

4. Tervezitek a közeljövőben bővíteni a csapatot? Ha igen, a jelentkezőknek milyen kritériumoknak kell megfelelnie?

Kovács Ági: Nem tudom még. Szeretnék még két cikkírót hozni magazinhoz. Tapasztalatként azt kérném, hogy referenciáit mutassa meg. Most már nem mindenkit vennék fel, az előző tapasztalataim alapján. Mennyire megbízható, teszi, amit kérnék. Bevállal heti két cikket. Nem ülne napokat az anyagon. Itt nálunk nincs megkötve semmi. Sem az idő, hogy xy ekkor hozza az anyagot. Csak legyen meg heti két cikk. Nincs megkötve milyen könyvről, írjon, vagy interjút készítsen. Javaslatokat, ötleteket szívesen várok a közös chatbe.

Moncsi: Jó kis csapat vagyunk szerintem így, de persze a frissítés kell szerintem. Én személy szerint szívesen ismerek meg új embereket, új nézőpontokat. De nem szeretném ha túlnépesedne a csapatunk. Így egy családot alkotunk szerintem. Én csak az új tagoktól azt szeretném, legyenek együttműködőek, próbáljanak meg beilleszkedni, hisz én is még illeszkedem be mint új tag. Emellett kerüljük el a konfliktusokat, inkább beszéljük meg a dolgokat, mert együtt kell működnünk ha lehetséges hosszú ideig.

5. Történt már olyan a magazin életében, hogy valaki rosszul fogadta a kritikát, megsértődött rajta?

Kovács Ági: Igen, történt. Volt is belőle botrány. De mi elhatárolódtunk az eseményektől, de figyelemmel kísértem az eseményt. Molyon történt az incidens. Ahol a moly adminok megfelelő lépéseket tettek.  Ezúton is szeretném megköszönni a munkájukat.

Egy őszinte sallang mentes kritikát kapott az adott könyve, mely felhívta a hibáira az írónő felé. Ezt egyes tagok a molyon mondjuk úgy, hogy lelkükre vették. Sajnos egyik sem mérte fel mi a különbség a negatív kritika között és az építő jellegű kritika között. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon sok író-írónő örülne, ha valaki ilyen építő kritikát kaphatna, amiből tudna fejlődni, tanulni. Holott ma már szinte mindenhol ezt kérik, még a kiadók is. Erre, tessék. Botrány lett belőle. Nem kell mondanom, hogy melyik könyvről van szó.

Maga a kiadó kért véleményezést az adott könyvről és úgy vettem észre, illetve jött le, hogy nem igazán tetszett. Nem mellesleg borzasztó üzenete van ennek. Vagyis vigyázzatok bloggerek, ne legyetek őszinték. 

A kritikákat nem sajnáljuk, viszont ami ekörülötte folyó cirkuszt igen. Nem nekünk kellett volna ezt leállítani és nem a molynak. Mi sajnáljuk ezt,de továbbra is őszinték leszünk.

Moncsi: Ebben biztos vagyok, hogy volt, de viszont a véleményem szerint, ha valaki őszintén kéri a véleményt, kritikát azt fogadja is el. Mert szerintem egyikünk sem bántásnak szánja ezt, hanem inkább építő kritikának, hogy a későbbiekben, mire kell majd figyelnie vagyis mire lenne jó ha figyelne. Ezekből lehet tanulni, illetve segítenek abban hogy fejlődjön valaki. Én szerintem vannak dicsérő és építő kritika/vélemény. Ezeken nincs miért megsértődni. De ezt is mint minden mást embere válogatja.

Judit: Sajnos történt egy ilyen eset, nem is olyan rég. A korábbi válaszomból is kitűnik, hogy én az őszinte véleményezés híve vagyok, és a negatív észrevételeimet sem hallgatom el. Mindezt persze igyekszem úgy tenni, hogy ne legyek bántó. Sokáig nem is volt ebből semmi gond, de aztán az egyik írónő megsértődött az értékelésemen. Neki az a véleménye, hogy mivel én író vagyok, ezért nem szabad negatív véleményt megfogalmaznom más magyar író könyvéről, csakis mindenről pozitívan nyilatkozhatok. Ha pedig ezt nem tudom megtenni, akkor ne legyek blogger. És eleve egy író ne legyen blogger – végül erre futott ki az eszmecsere.

Én ezzel nagyon nem értek egyet. A 21. században élünk, több szerepet is magunkra vállalhatunk. Lehetek egyszerre anya, feleség, dolgozó nő. Akkor miért ne lehetnék író és blogger is? Az ilyen korlátozásokat sosem értettem. Egyébként nem is lett volna semmi baj, ha ennyiben marad az ügy. Nem értünk egyet, ez van, ezt el kell fogadni. De aztán a moly.hu-n az adott műről írt véleményem alatt elkezdtek érkezni az egyre személyeskedőbb, egyre durvább hangvételű kommentek, és hatalmas botrány kerekedett belőle. Sajnálom, hogy idáig fajult, de szerencsére ez egy percig sem tántorított el attól, hogy továbbra is ugyanúgy véleményezzek, ahogy eddig tettem.

6. Milyen gyakran kaptok olvasói visszajelzést? Milyen kapcsolatot ápoltak velük? Esetleg engedtek bepillantást nekik a kulisszák mögé is?

Kovács Ági: Hozzászólásokra szoktunk reagálni, valamelyikünk mindig reagál rá.. Igyekszünk bevonni őket, illetve szeptembertől lesznek ilyen ötleteink, amit bevonnák az olvasóinkat is. Legutóbb Megyeri Judit könyves játékával vontunk be az olvasókat. Amit úgy látom elég sikeres lett, és folytatni fogjuk.

A belső ügyeinket igyekszünk mi magunk belül elintézni. A kulisszatitkokról egyelőre nem volt tervbe véve, de ki tudja. Még semmi nem biztos. Nemrég indult el a magazin és hiába telt el annyi idő, még magam sem tudom,hogy ,hogyan kellene csinálni.

Moncsi: Én eddig még nem kaptam olvasói visszajelzést, de viszont íróktól akiknek a könyvét értékeltem volt visszajelzés. Számomra ez új világ, és sokszor mikor egy író megosztja a véleményemet meglepetést okoz vele és jólesik. Emellett pár ismerősöm is látja, hogy megosztom a cikkeket az oldalamon, kérdeztem egy-két embertől, hogy olvasta-e de sokszor azt kapom, hogy igen vagy nem és nem kommentelik.

Judit: Én nagyon szeretem, mikor egy általunk értékelt könyvről kialakul egy (nyilván kulturált hangvételű) eszmecsere. Szeretem hallani, hogy mások hogyan vélekednek a könyvekről, mert minden olvasónak más szempont fontos, és izgalmas megismerni ezeket.

7. Mik a terveitek a magazinnal a későbbiekben? Látjátok magatokat 10 év múlva is, ahogyan ezt csináljátok?

Kovács Ági: Óh, de jó is lenne 10 évig működtetni. Nagyon szuper volna. De jelenleg 1-2 évet látnék benne, de a mostani felállással jó, ha mondjuk, 1 évig meg marad magazin. Noha csatlakozott két új tagunk S. A. Locryn és Menyhei Mónika, még talán 1-2 cikkíró jöhetne illetve egy korrektúrázó. De nagyon ingatag lábakon áll a magazin. Bár ők nem érzik még ezt, de én igen.

Terveim vannak a magazinnal, de ehhez kevés vagyok. Ezért is örülök, ha van kedve valakinek csatlakozni a magazinhoz, segít támogatni minket és a magyar szerzőket. Mert nem nekem kell a segítség, hanem a szerzőknek.

Fülöp Evelin: Mindenképpen. Én addig szeretném ezt csinálni, amíg van rá lehetőségem, kapacitásom.

Moncsi: 10 év hosszú idő, sokszor még azt sem tudom, hogy mi lesz a jövő hónapban, évben a terveimmel. De igen szeretném ezt csinálni, ha lesz rá lehetőségem. De ez még a jövő zenéje. Hogy mik a terveim a magazinnál? Amik eddig az embereket megismertetni fantasztikus magyar írókkal és könyveikkel. Lehetőséget teremteni azoknak is, akik alig ismertek

S. A. Locryn: Nagyon szeretek ilyen dolgokban részt venni, szeretek nyüzsögni, hatalmas lelkesedéssel vetem bele magam a feladatokba. Emiatt én el tudom képzelni, hogy akár tíz év múlva is ezt csináljuk, ha lesz rá igény.

Judit: Nehéz bármit is mondani ennyire előre, de én nagyon szeretek könyveket értékelni és cikkeket írni, így bízom benne, hogy sokáig meglesz a magazin, és sokáig lehetőségem lesz kiélni itt az újságírói hajlamaimat. :)

8. Milyen érzés a szerkesztőség tagjának lenni? Mindig mindenben egyet értetek vagy akadtak már esetleges nézeteltérések is?

Kovács Ági: Főszerkesztőként rémisztően hat rám. Még mai napig úgy érzem,hogy valamit nem jól csinálok. Voltak nézeteltérések, voltak jó pillanatok. Amikor tudunk / tudjuk, megbeszéljük a dolgokat. Amit nem tudunk sajnos az menthetetlen lesz, így hogy megmaradjon a magazin és a hangulat, ne csapjon át nyomasztóvá, el kell engednünk az adott tagot. Mert van, amikor nem tudunk együtt dolgozni, így nagyon nincs értelme.

Fülöp Evelin: Korrektúrázást, szerkesztést tanulok az egyetemen, de ott olyan sok lehetőség nincsen a gyakorlásra, így számomra ez egy kiváló esély önmagam fejlesztésére, ismereteim alkalmazására. Nézeteltérések akadtak, s akadnak olykor-olykor itt is, mint mindenhol, de igyekszünk korrekt módon kezelni a konfliktusokat és mindig mindent megbeszélni, hogy ne maradjon harag senkiben.

Moncsi: Jó érzés egy olyan közösséghez tartozni, amelynek azonos az érdeklődései köre mint nekem. Szerintem voltak és lesznek is nézeteltérések. Valljuk be őszintén, olyan kerék nincs is ami tökéletesen, problémák, nézeteltérések nélkül működne. De szerintem vagyunk annyira felnőttek és érettek, hogy normálisan meg tudjuk beszélni, vagy oldani a dolgokat.

S. A. Locryn: Én még elég friss tagja vagyok a csapatnak, ahogy ezt már korábban is mondtam, ezért eddig nekem még nem volt súrlódásom a többiekkel. Remélem, nem is lesz. Bár attól azért tartok, hogy majd az idegeikre megyek azzal, hogy mindenhol nagyítóval vadászok a vessző hibákra. :D

Judit: Szerintem nincs olyan közösség vagy munkahely, ahol nincsenek alkalomadtán nézeteltérések. A magazinnál is előfordul, hogy nem értünk egyet valamiben, de ilyenkor én mindig igyekszem arra törekedni, hogy megbeszéljük a problémát, és kitaláljuk valami olyan megoldást, ami mindenkinek elfogadható.

9. Miként osszátok fel az olvasnivalót egymás között? Ha a szerkesztőség egyik tagjának könyvéről kell írni, mennyire nehéz objektívnek maradni?

Kovács Ági: A kérdést és egyebet a közös chatbe bedobom, aki szeretné azt vállalja, aki nem, nem erőltetem. Csak az interjúkhoz szoktam kiosztani, ha lenne valaki, aki elvállalná. A könyvekkel kapcsolatban mindig megkérdezem, hiszen nem mindenki olvas mindenfélét. Én pl Megyeri Judit könyvéről írtam véleményt a saját blogomon és azt fogom hozni ide a magazinhoz. Szerintem nem nehéz, ha ténylegesen a könyvre tudsz koncetrálni.

 Nincs kikötés, hogy ki mit olvasson, csak annyi, hogy lehetőleg magyar szerző legyen.

Moncsi: Az olvasnivalót szerencsére magunk választhatjuk ki, ezért köszönet is a főszerkesztő hölgyünknek Áginak, hogy ilyen rugalmassá teszi a munkát. Így kevesebb stressz ér minket. :) Szerintem ez az egyik legnehezebb dolog, hogy egy barát könyvéről úgy írjunk, hogy objektívek maradjunk, de ez nem egy lehetetlen feladat. Hogy miért? Mert ha hűek maradunk önmagunkhoz és kitartunk a véleményünk mellett az adott könyvvel kapcsolatban, akkor nincs gond. Sajnos lehet, hogy ezzel megsértjük a másikat, de nem szánt szándékkal, és szerintem ilyenkor a legjobb megoldás az ha elnézést kérünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy megváltozik a véleményünk, ezt vagy elfogadja vagy nem

S. A. Locryn: Én remélem, hogy a könyveimet majd kellő szigorral fogják elbírálni. Szerintem fontos az őszinteség és objektivitás, aminek része az is, hogy megmondják a véleményüket, és ebbe beletartozik az is, ha valami nem tetszett nekik, vagy lehetett volna másképp/jobban csinálni. 

Judit: Mindegyikünknek vannak kedvenc zsánerei. Nekem például a krimi, romantikus krimi és a thriller. Ha olyan felkérést kapunk, amikor a regény ezekbe a zsánerekbe tartozik, akkor általában lecsapok rá, de persze olvasok másfajta könyveket is. Például meséket is, amiket mindig felolvasom a kislányomnak.
Meg szoktuk beszélni, hogy ki olvasná el szívesen az adott könyvet, és az alapján döntünk. Azt pedig nagyon remélem, hogy a lányok objektívek, amikor az én könyveimet értékelik, mert én egyáltalán nem várom el tőlük, hogy folyton dicsérjenek. Sokkal fontosabb az őszinte véleményük. :)

10. Milyen nehéz dolga szokott lenni a korrektúrázónak? Sok hibát és elírást kell, kijavítson, vagy inkább egész keveset?

Kovács Ági: Ha egy igényes cikket szeretnénk, hogy kikerüljön a magazinba, akkor bizony kell kijavítani. Ha az összeset, akkor az összeset. Nincs mese. Nem kell és nem szabad megsértődni sem, hogy ha valami nem tetszik, nem illik be a magazinba. Korrektúrázó látja, hogy mik a hibák, és mit kell javítani. Hiába én írtam, ha nem látom a hibát. Ezért van, kell javítgatni. Eddig úgy látom nincs gondja velünk. Legalábbis nem jelezte felém.  

Fülöp Evelin:  Ez teljesen változó és egyénfüggő. Régebbi tagoknál voltak esetek, amikor bizony akadt bőven javítanivaló mind grammatika, mind gépelés terén, de jelenleg szerencsére csupán apróbb helyesírási, figyelmetlenség miatti hibákról van szó általában.

Moncsi: Szerintem én vagyok a korrektúrázók rémálma. Tudom jól, hogy nem tökéletes a helyesírásom, emellett ez a való életben a beszédemben is megjelenik, ahogy az írásomban is. Beszédhibám miatt sokszor ejtek hibákat. De a vesszők, pontok kirakása, szóismétlés nálam valahogy elég gyakori vagy hiányos.

S. A. Locryn: Nem nevezném nehéz dolognak, inkább nagyobb odafigyelést igénylőnek. De mivel én szívesen szöszölök ilyenekkel, nagyon lelkesen olvasom át a cikkeket.

Az, hogy mennyire van sok hiba egy szövegben nagyon sok mindentől függ. Például attól, hogy mennyire volt fáradt az, aki készítette az adott cikket, mennyire nehéz a téma stb. Nekem az a tapasztalatom, hogy inkább vesszőhibák szoktak nagy mennyiségben előfordulni, mert azokat könnyen elfelejti kitenni az ember – én is elég sokszor. A másik jelenség a szóismétlések, amik felett könnyű elsiklani az írás hevében. Ritkábban szoktam nyelvtani dolgokba belenyúlni, ha csak nem valami nagy hibát találok, akkor inkább csak javaslatot teszek más megoldásra/formulára.

11. Utasítottatok már el valaha megkeresést bármilyen oknál fogva? Ha igen mi volt az oka?

Kovács Ági: Eddig még nem.

Moncsi: Én nem. Igaz nem is vagyok régtől a csapat tagja. 

12. Ki az az író, akivel szívesen együtt dolgoznátok?

Kovács Ági: Ha lehet név szerint, nem említenék meg senkit, mert szívesen dolgozok másokkal. Eddig az elmúlt egy év alatt mondhatom azt, hogy nem volt gondom. Bízom benne, hogy továbbiakban sem, lesz gond sem velem, sem, a magazin cikkíróival.

Fülöp Evelin:  Szívesen javítanék bármely kedves szerkesztőtársam jóvoltából olyan interjút, cikket, mely Okváth Annáról, Leiner Lauráról, Frei Tamásról vagy R. Kelényi Angelikáról szól. 

Moncsi: Bármelyik magyar íróval szívesen együtt dolgoznék. Persze ők már nem biztos, hogy dolgoznának velem is szívesen együtt. 

Judit: Igazából senkit nem tudok kiemelni. Bárkivel szívesen együtt dolgozom, aki elfogadja a véleményezési stílusomat.

13. Ki a kedvenc magyar és külföldi írótok? Ti magatok szoktatok olvasni olyan könyveket, amelyek pillanatnyilag felkapottak?

Kovács Ági: Kedvencem nagyon sok van mindkét oldalról, szintén nem szeretnék felsorolni, mert biztosan kimaradna valaki, és nem szeretnék sértődést sem. Szoktunk persze, jelenleg Menyhei Mónika hoz majd ilyen értékeléseket a magazinhoz. Remélem továbbiakban fogunk hozni felkapott regényeket is.

Moncsi: Sok magyar és külföldi író van akitől szeretek olvasni. Nem tudnék csak egyet kiemelni. Ezért itt most nem is emelnék ki senkit sem. Felkapott könyveket, hát ha érdekes elolvasom. Bár nem mindig akkor mikor mások. Sokszor akkor kerülök oda, amikor már lecsengett.

S. A. Locryn: Nagyon sok írót szeretek, ezért egyáltalán nem könnyű egy magyart és egy külföldit kiválasztani közülük. De ha már muszáj, magyar írók közül a kedvenc íróm Szabó Magda, ő az Abigél című regényével meghatározta a gyerekkorom. Nagyon szeretem még tőle a Für Elise és az Őz című regényeit is.

Külföldi írók közül a kedvencem A.L. Lester brit LMBTQ+ író, vele nagyon jóban vagyok, sokat szoktunk beszélgetni. Eddig minden könyvéről írtam a blogomon ajánlókat (elsősorban angolul, de van olyan regénye is, amiről magyarul is).

Judit: Nagyon sok kedvenc van, csak párat emelek ki közülük. A külföldiek közül Karen Rose, aki olyan a számomra, mint egy példakép. Egyszer szeretnék olyan jól írni, mint ő. Agahtha Christie, az örök kedvencem. A magyarok közül Vavyan Fable, szinte az ő könyvein nőttem fel. Meg van egy halom nagyon tehetséges magyar író, akiktől csak egy-egy könyvet olvastam, de alig várom, hogy még több művük a kezembe kerüljön.

14.  Mi a nagy álmotok, amit szeretnétek, hogy a magazin által megvalósuljon?

Kovács Ági: Egy stabil jól működő csapatot szeretnék, akikkel tényleg öröm dolgozni. Megismerjék a munkánkat és sok olvasó rátaláljon a maga kedvencére. Hogy a szerzők azt mondhassák, hogy a magazin által látták ezt vagy azt a könyvet. Mert pont róla írtuk értékelést, esetleg.

Moncsi: Az én nagy álmom az, hogy minél többen megismerjék és támogassák a munkásságunkat. A magyar irodalom iránti szeretetünket és tiszteletünket. Hogy tudjunk a magazin által segíteni a kezdő, a haladó vagy az ismertebb íróknak, abban, hogy sok emberhez eljusson a hírük.

S. A. Locryn: Egyelőre én még csak szeretnék belerázódni a dolgokba a többiekkel. :D De utána biztos lesznek majd terveim is, de egyelőre még csak próbálgatom a szárnyaimat a magazinnál.

Judit: Nyilván szeretném, ha minél többen olvasnák egy értékeléseimet, és meghoznám az olvasók kedvét az értékelt könyvekhez. De még ennél is jobban szeretném, ha eltűnne az a felfogás, hogy magyar írók könyvét inkább nem is értékelik a bloggerek, mert félnek attól, hogy mi lesz, ha az író megsértődik rájuk. A véleményezés kultúrájára még igencsak ráfér egy kis fejlődés idehaza. Remélem, lassan ebben is fejlődni fogunk.

15. Végezetül pedig: mit tanácsolnátok a pályakezdő bloggereknek és íróknak?

Kovács Ági: Kezdjetek neki. Haladjatok és hallgassatok a szívetekre, ösztöneitekre. Ne féljetek ötleteket megvalósítani, lehet pont az lesz a kedvence az olvasóknak.

És még valamit. Sose hallgassatok másra. Csak arra, amit ti érzitek, gondoltok azt tegyétek meg.

Íróknak pedig mi mást mondhatnék, mint azt hogy írjatok. Valahol a világban lesz egy olvasó, aki pont a te könyved lesz a kedvence.

Moncsi: Én csak azt tanácsolom, hajrá, senki ne adja fel. Mert ezzel a munkássággal is lehet nyomot hagyni a világban, ez legyen akár kezdő blogger, vagy író. Ha tiszta szívvel és lélekkel teszi, megtalálja benne az örömét/boldogságát akkor nem lehet probléma. Minden kezdet nehéz, de kell venni ezeket a nehézségeket is. Mindig lehet kapni segítséget, ötletet, támogatást csak nyitottnak kell rá lenni.

S. A. Locryn: Azt, hogy legyenek kitartóak és elszántak. Ha örömet szerez nekik az írás, ne hagyják magukat eltéríteni.

Judit: Inkább az íróknak lenne tanácsom: az írás csak részben tehetség kérdése, másrészt viszont tanulás, gyakorlás, javítás, javítás és javítás. Rengeteg idő és türelem kell hozzá. A szerkesztést és a korrektúrát pedig sose spórolják meg, mert anélkül a legjobb alapötlet, a legérdekesebb karakter sem ér semmit. 

Köszönöm szépen, ha végig olvastad a cikket, remélem elnyerte a tetszéseteket! Véleményetek nagy szeretettel várom a komment szekcióban! Ha pedig követni szeretnétek a magazint azt itt megtehetitek :D Legyen egy csodaszép napotok, sziasztok!