Retroshock #1 - Vajon mit rejt a köd?

Furcsa, túlvilági köd ereszkedik egy amerikai kisvárosra. David Drayton, és kisfia, Billy a kisváros vegyesboltjában rekednek sok más lakóval együtt. David veszi észre elsőként, hogy valami mozog a ködben: halálosan rémisztő, nem evilági lények. A túlélés a csapat összetartásán múlik, de ismerve az emberi természetet, lehetséges ez? Ahogy kezd elharapódzni a félelem és a pánik, Davidben megfogalmazódik a végső kérdés. A ködben feltűnő idegen faj az ijesztőbb, vagy azok az emberi szörnyek, amelyekké a boltban rekedt emberek váltak; azok, akik egészen idáig szomszédok és barátok voltak?
 Elég sok filmet láttam az elmúlt években, de azt kell mondanom, egy sem volt képes arra, amire A köd… A film hűen reprezentáltfa, hogy egy ilyen szituációban az ember hogyan is képes kivetkőzni magából, néha nagyobb veszélyforrásként szolgálva, mint az őt fenyegető veszély.
 A film horror besorolást kapott, bár én úgy hiszem, hogy itt nem az ijesztésen volt a hangsúly. Meglepett az is, hogy nagyon kevés horrorfilmes sablon tűnt fel a filmben. Nem voltak hirtelen kialvó lámpák, és senkit nem öltek meg a film első 10 percében. Ja és senki nem meztelenkedett. :D Ezek nélkül is képes volt a film fent tartani a feszült légkört, olyannyira, hogy sokszor azon kaptam magam, hogy ökölbe szorított kézzel bámulom a képernyőt. Meg persze nagyon kevés jump scare tűnt fel, aminek külön örültem. Ez persze a horror királyaként emlegetett Stephen King érdeme, az ő remekül megirt könyvét adaptálták, adaptációhoz képest pedig remekül. Azt nem tudom, hogy a könyv milyen, de ha legalább ennyire jó, mint a film, akkor megéri elolvasni.
 Technikai szempontból is remek munkát végeztek a készítők. A SGI lények olyannyira látványosak és kidolgozottak voltak, hogyha nem tudtam volna, hogy 2007-ben készült a film, meg sem mondtam volna magamtól. Garantálom, sok mai filmet ver látványvilág tekintetében.
A színészi játékról is szólnék néhány szót. Frissítő élményt nyújtott az is, hogy milyen jól játszódták el a színészek a kétségbeesett, csapdába szorult embereket. Legfőképpen a David Drayton-t játszó Thomas Jane lepett meg engem. Nagyon jól hozta a hős apuka szerepét, aki bármire képes lenne, hogy fiát megmenthesse. De mégis a film végén nyújtott alakítása fogott meg engem igazán…
A film lezárása olyan epikus, olyan drámai volt, hogyha a film többi része rossz is lett volna, csak ezért a momentumé megérte volna végigszenvedni a filmet. De azt kell mondanom, hogy a film eleje is nagyon jó volt, de nem titkolom, hogy a befejezése miatt estem igazi szerelembe az alkotással.
 Összegezve egy remek film volt, a horror rajongóknak kötelező, a kezdő horror nézőknek pedig egy remek kezdés lehet a horrorfilmek világába való belépéshez. Azt kell mondanom, hogy a film, de főleg a vége nagyon erős idegzetet kíván meg, de nem a horror miatt, inkább lelkiekre hat erősen, olyannyira, hogy nem vagyok biztos benne, hogy mindenki képes lenne végignézni.
 Végezetül én az öt, csápos szörnyből négy és felet adnék (a fél onnan van, hogy egyet kettévágtam, de úgy érzem, a kritika miatt megéri :D).
Remélem tetszett nektek! Legyen további szép napotok, sziasztok!

Megjegyzések