"Ez egy ponyva…
Mi történik, ha minden, ami eddig keretet adott az életnek, megszűnik, és csak az erő számít? Hogyan lehet túlélni ott, ahol az erősebb bármit megtehet? Dikéd Erik mindent elveszített, életének a bosszú ad értelmet. A magányos bosszúálló, bár nem akarta, szép lassan legendává válik. A regény komoly társadalmi, morális, etikai kérdéseket vet fel, lebilincselő stílusban, nem nélkülözve a humort sem. Zseniálisan építi be a zene, az irodalom és a filmművészet egyes elemeit a történetbe, mindig többet adva az olvasónak, mint amit várna."
Az első, ami felkeltette az érdeklődésem a regény kapcsán, az a fülszövege és a Molyos címkéi. Csapó Ádám: Hotel California című művében minden megvolt, amit imádok és amivel a kedvencemmé válhat. Lehet pont emiatt állítottam túl magas elvárásokat a regénnyel szemben, amit végül nem tudott sajnos megugrani nálam.
A történet egy disztópia, az anarchiába süllyedt Budapestet és Magyarországot mutatja be. Ebből az állapotból készül kitörni Dikéd Erik, aki köré végül egy egész ellenálló csoport gyűl a Hotel California névre keresztelt hotelben. Harcolni tanulnak, vadásznak, próbálják túlélni, viszont felmerül a kérdés, hogy a szabadságnak milyen ára van? Megéri az megfizetni? Mi történik a fiatal elmével, akinek hirtelen egy tábor vezetése szakad a nyakában?
"Az őszinteség erény, de lehet, golyó ér."
Provokatív, kulturális utalásokkal tarkított, disztópia és még sorolhatnám mik azok, amikkel kenyérre lehet kenni. Itt minden megvolt, mégis kissé csalódásnak érzem. Úgy éreztem, hogy sok helyen feleslegesen el volt nyújtva egy-egy rész, ami miatt a cselekmény pörgése megállt és az egyhelyben toporgó effektus lépett fel. Emiatt lassabban haladtam, mint szerettem volna, a túl hosszú monológok és leírások megakadályoztak ebben. Ennek ellenére nem tartom egy rossz olvasási élménynek és szívesen olvasnék a jövőben is majd a szerzőtől, mert megvillantotta, hogy mik rejlenek benne, csak még nem sikerült a felszínre hozni.
"Mert a nagyok mindig a kisebbeket küldik el meghalni."
A karaktereket viszont szerettem. Imádtam azokat a lelki folyamatokat végig követni, amik lejátszódtak Erikben, a szép lassan kúszó megőrülést. Hasonló volt megfigyelhető a többi lázadón is, amiket az író szépen érzékeltetett. Imádtam apró kis mozzanatokat, mondatokat, amikkel ez átjött.
Összegezve bár voltak hibái a regénynek, mint a túl elnyújtott részek, a random, kijelzetlen szemszögváltások és az eléggé sejthető végső csavar, de mégis egy jó kis olvasmányt tarthat a kezében az olvasó. Szívből ajánlom a disztópia rajongóknak, mert lényegében egy pozitív élményt kaphat a regény által.
Szeretném itt megragadni az alkalmat és megköszönni a Smaragd kiadónak a recenziós példányt és általa a lehetőséget, hogy olvashattam a történetet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése