Rövidre zárt történetek – a Smaragd kiadó novellái

Nem gyakran szoktam novellákat olvasni, de mivel szeretek kilépni a komfortzónámból, kezembe vettem két novellát a Smaragd kiadó jóvoltából – melyeket innen is köszönök Petróczki Kittinek, a kiadó vezetőjének –, és belevetettem magam a történetekbe. Két írónő: Elena Honoria és S. A. Locryn novelláit veszem most górcső alá. A Cukorfalat és A szikra roppant különleges történetek. Terjedelmük csalóka lehet, mert annak köszönhetően intenzíven kapod az impulzusokat; olyannyira, hogy egy pillanatra se jut eszedbe unatkozni olvasás közben.

Elena Honoria: Cukorfalat

Úgy kezdtem bele az olvasásba, hogy nagy eséllyel nem ez lesz az én művem, mert a romantika műfaja és köztem elég széles szakadék húzódik. Amikor elkezdtem olvasni, úgy gondoltam, igazam is lesz, aztán valami megváltozott. Kezdett kitárulkozni a történet egy másik aspektusa is. Megfigyelni az embereket; hogyan viselkednek és milyen morális mélységekbe és magasságokba emelkednek, és teszik mindezt a szerelem nevében.

Az igazi áttörést mégis a novella műfajra jellemző csattanó hozta meg nálam, ami igencsak meglepett, de kellően megfűszerezte a történetet.

A Cukorfalat egy hétköznapi romantikus történetnek indul. Ezt még csak meg sem próbálja cáfolni. De aztán az események folyása közben ráeszmélünk, hogy ez többről szól. Embertípusokat mutat be, kiragadva egy-egy apró szeletét a társadalmunknak. Gyorsan és könnyen olvasható történet, melyben elgondolkodtató és mély üzenetek vannak rejtve a sorok között, amik az olvasóra várnak, hogy felfedezzék. Viszont ha csak felszínesen olvassuk, nem vadászva mély mondanivalóra, egy mozzanat mégis szembe fog tűnni: ami túl szépnek látszik ahhoz, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem is az.

S.A Locryn: A szikra

Ha imádod a fantasy zsánert, de egy gyors és rövid olvasmányra vágysz, akkor nem menj, hanem rohanj beszerezni ezt a novellát! Nekem hamar kedvencem lett, ami ritka dolog mostanában. Nem akar több lenni egy fantasy novellánál, nem lebegtet nagy eszméket, de talán pont ezért működik ennyire jól. Lendületes, fordulatos és bár terjedelmében rövid, annál ütősebb.

Tetszett a karakterek közötti dinamika és a 3D-s ábrázolásmód, amivel bemutatta az írónő a szereplőinket. Igazi Jing-Jang, LMBTQ párost kaptunk, amiket őszintén szólva nem lehetett nem imádni. Az őszinte érzéseik, a lágy gyengédség, amivel egymáshoz viszonyultak megmelengették a szívem. Minden rezgésük az egymás féltését és a ragaszkodást sugallták.

A novella egészét átlengi egy balsejtelem egy komor hangulat. Úgy jellemezném, mintha a vihar előtti csendbe csöppentünk volna, a háború előtti utolsó egy másodpercbe, mikor várjuk ki süti el az eső golyót. Pont ilyen a mű hangulata és ezért fogott meg ennyire. Az elején csak a körvonalait ismerjük főhősünk erejének, a titokzatosság is végig jelen van. A fináléban eldördül végül az a bizonyos ágyú és sikerül teljesen összeraknunk a képet. Legalább három szívrohamot kihordtam, amíg befejeztem és elolvastam az utolsó mondatot is. De ha eddig nem mondtam, akkor most megteszem, hogy imádtam, a karaktereket, a befejezést, az egész cselekményt. Egyedi volt, számomra mindenképpen és rettenetesen sajnálom, hogy nincs tovább, pedig olvastam volna még.