A végzet nem vár... — Bakai Hajnalka: Végeztes pillangóm recenzió

Azt hiszed minden rendben van, azt hiszed az életed sínen van, aztán elég egy rossz döntés és minden dugába dől. De vajon elég a megbánás a halál után? Egyáltalán van ott valami? Nem kínál választ, inkább csak eljátszik a gondolattal Bakai Hajnalka Wattpados története a Végzetes pillangóm, amely a Haláltáncok sorozat nyitókötete. 

Először meglepődtem, mikor felkérést kaptam Hajnitól, hogy elolvassam a történetét, de amikor elolvastam a fülszöveget, tudtam, hogy ez az írás nekem szól és vélhetően imádni fogom. És igazam lett, olyannyira, hogy a mélyen rejtegetett rajongói oldalam is hamar szárnyra kapott. Korábban volt szerencsém dolgozni az írónővel, de az a fejlődés, amit bejárt példaértékű lehet bárki számára. Én pedig mérhetetlenül boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek. 

A történetben az első, ami rögtön megfogott, az a téma választás. A halál és az azt övező tabuk és kérdések hada mindig is foglalkoztatott engem valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva. Az a misztérium, ami övezi valamilyen szinten mindenkit foglalkoztat, ezért keresik a vallások, a tudósok és bizony az írók is arra a választ, hogy mi vár ránk odaát. Hajnalka regénye a keresztény hitvilágot vette alapul regényében, ami valljuk be, egy elég bátor vállalkozás, de pont ez tetszett meg benne. Mert egyedi lenni, mert új nézőpontot mutatni és olyan helyre is becsempészni a fantasy-t, amit szigorú dogmák és folyamatos pisszegések védenek a kíváncsi tekintetektől. 

A regény számos komoly témát feldolgoz, középpontba állítva a fiatalok drogfogyasztását, valamint a függőség kialakulását. Sajnos ez a probléma nem csak Amerikában lelhető fel, hanem Európában is egyre növekvő tendenciát mutat. Ezért is lepett meg és nyűgözött le a választás és az, hogy mennyire részletesen, objektíven, minden ítélet nélkül és tisztelettel mutatja be az egészet. Ezzel nem kis terhet rakva az olvasó vállára és nem egy gondolatot elültetve a fejében.

A történet nem akar nagyot mondani és klisés tanulságokat pufogtatni. Megmaradt a maga egyszerűségében, ítélet nélkül és objektíven mutatja be a történeteket, arra sarkallva az olvasót, hogy maga vonja le a tanulságokat maga számára. Nem vezet, nem kínálja tálcán a tanulságokat, elérve, hogy a történet "alakváltó" legyen és minden olvasó számára egyedi élményt jelentsen. 

Egy élmény volt a történetnek az olvasása és nagyon hálás vagyok, hogy olvashattam. Ha ti sem szeretnétek lemaradni az élményről, itt ti is kezetekbe vehetitek a regényt!