Tarja Kauppinen: A nép igazsága - recenzió

Szarkasztikus, humoros, szókimondó, egy olyan olvasmány, amely ugyan nem egy könnyed limonádé és jó magasra feltűrt ingujjat igényel, de annál maradandóbb élményt ad. Tarja Kauppinen regénye A nép igazsága garantáltan egy különleges olvasmány bárki polcán. Úgy mutat görbe tükröt a társadalomnak és nekünk, hogy néha fel sem tűnik, hogy magunkon szórakozunk. 

 

Markáns, kemény, néhol pedig igencsak ügyetlen karakterei tökéletesen hozták a hétköznap embereit, sokszor éreztem, hogy lassan új ágyra kéne beruházzak, mert a szereplők kilépve a könyv lapjairól nálam fognak tanyázni. Néhol kissé sarkosak, már-már ember felettien ügyetlenek, de így szerettem meg őket. Meg aztán saját bőrömön is tapasztalom, hogy az emberi szerencsétlenségnek nincsenek korlátai. 

 

Globberina számomra a tökéletes Hitler alapanyag volt, kiállása, tervei, életrajza, minden teljesen illet rá, úgyhogy az ő részeit olvasva nem egyszer fordult meg a fejembe, hogy ez a regény tökéletes Jojo nyuszi jellegű Hitler paródia is lehetne. Vagy már az is, ha számításba veszünk bizonyos dolgokat, mint például a jól kinézésen kívül máshoz nem igen értő zwelfek alkotta sereget, ami minden létező hadsereg paródiája lehetne, nekem mégis végig a Náci németországi hadsereg képe lebegett a szemem előtt. 

Igazán üdítő élmény a politika és a csipetnyi fantasy találkozása egy ilyen különleges formában. A regény pedig pont ettől különleges, hogy nem akarja komolyan venni magát, akkor sem, ha a sorok mögött azért igazán mély gondolatok is bújnak meg, amiket úgy kell kihámozni "héjukból", mint a narancsot.

Nem szeretem különösképpen a politikát, a fantasy-t és a szarkazmust annál inkább. Az arányok végül nem az általam általában kedvelt arányba álltak össze, de őszintén szólva egy pillanatig sem bántam. Ettől lett igazán A nép igazsága az, amiért az olvasók annyira imádják. Ennek a könyvnek kissé ironikus, bár számomra mégis jól passzoló metaforája lehetne a Pindur Pandurok című rajzfilmsorozat, ahol a lányok egy titkos hozzávaló miatt keltek életre. Tarja regényében ez a cseppnyi titkos hozzávalót a fantasy szolgáltatta, amitől még színesebb lett ez a világ és még jobban szívembe lopta magát a regény annak ellenére is, hogy kapcsolatunk kissé nehezen indult. 

A külső bár egyszerűnek és már-már alapnak mondhatónak néz ki, a belső nagyon nem ezt tükrözi. Mély, elgondolkodtató regény, csak éppen tökéletesen van álcázva. Talán éppen emiatt van az, hogy bár a regény ugyanaz, de minden olvasónak mégis más és más a történet. Nem ajánlom mindenkinek ezt a kötetet, mert nemes egyszerűséggel nem akar mindenkinek szólni,de aki szereti a politikát és a szatirikus hangnemű írásokat, vagy ebből legalább az egyiket, az garantáltan szeretni fogja Tarja regényét.