Sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést a regény olvasása után, de valahogy sosem jutottam konkrét válaszra. Néha határozottan eldöntöttem, hogy én bizony olyan lennék, mint Sára, máskor pedig, felidézve néhány emléket rögtön a másik táborba soroltam magam. Végül rájöttem, hogy egy fontos dolgot elfelejtettem nagy elmélkedésem során: a világ nem csak fekete és fehér, a döntés pedig minden esetben egyedi.
Sára pedig mit tett? Erre a kérdésre választ adott Mátyás Mónika regénye, ahol a humor és a sorokban rejlő fájdalom kéz a kézben jár, kíméletlen játékot űzve az olvasóval. Teljes érzelmi hullámvasút volt az olvasása, annak ellenére is, hogy a regény nem volt képes lekötni annyira, mint szerettem volna. Kissé kapkodós, érzelmeket mellőző volt, de az üzenete, az így is átjött és gondolkodóba ejtett.
A történet nem teljesen egyedi a piacon, hasonlóval sokan próbálkoztak már, több-kevesebb sikerrel. Sajnos azt kell mondanom, ez a könyv is kissé az utóbbi kategóriába sorolható, legalábbis nekem. Ettől a komoly, erős témától, sokkal több érzelmet vártam volna. Kevésnek találom azt a száz oldal körüli terjedelmet, amit ez a könyv kapott. Véleményem szerint egy ilyen kaliberű regény érzelmileg sokkal színesebb palettát igényelt volna és kevésbé kapkodós eseményt. Olyan érzést keltett, mintha az írónő csak túl akart volna lenni az egészen minél hamarabb. És mivel nem egyedi, szükség lett volna valami pluszra, valami csavarra, ami kiemelte volna a hasonló regények sorából.
Ennek ellenére is, merem ajánlani a regényt, leginkább azoknak, akik a pörgősebb, kevés érzelmet mozgató regények rajongói. Komoly kérdéseket boncolgat és mély üzenete van, pusztán a csatorna sérült, amin keresztül az írónő ezeket átakarta adni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése