Egy regény, ahol az szíved is játékszerré válik - Aurora Lewis Turner: Az istenek játéka

 

Liliom és kolibri, hatalom, erő, elnyomás, gyengeség. Ezek csak szavak, első látásra, de ha megállunk egy pillanatra és mögéjük nézünk, akkor látjuk meg igazán, hogy mennyit is jelentenek. Sorsokat, életeket határoznak meg és mit sem változtak az évezredek alatt. Az ember a világ kezdetétől szomjazza a hatalmat, a tudást. Ezért pedig képes mindent eldobni, minden érzelmet mélyre ásni, elfelejteni, hogy ki is volt. 

Ezt nagyítja fel és ennek állít tükröt Aurora Lewis Turner Az istenek játéka című regénye, melyben a kolibri és a liliom feszülnek egymásnak és kezdenek gyilkos keringőbe.

Hunter és Luna története látszólag egy egyszerű szerelmi történet. Egy egoista isten és egy naiv, tudatlan ember döntögetik le egymás falait, miközben egy gyilkos küldetést próbálnak végrehajtani. De a regény nem ennyi, főleg ha kicsit mögé is nézünk. Luna megmutatja az olvasó számára, hogy milyen is egy nemes, tettre kész ember, aki képes bármit megtenni barátaiért, a céljáért. Ezzel pedig megmutatja nekünk, mi milyenek nem vagyunk. Napjainkban az önzés, az ego maszkja mögé bújunk. Félünk jók lenni, jót tenni és másra gondolni, mint magunk. Rettegünk a csalódástól, attól, hogy újra megsérül a lelkünk, ahogy anno történt. A városból szabadult csapat tökéletes megfelelője lehetne a mi kis naiv gyermek énünknek. Az út során pedig megtapasztalták a világ csodáit, az első szerelem édes ízét, de végül a világ az ők ártatlan és tiszta lelküket is beszennyezték. Első csalódás, veszteség, árulás. De a szeretet. a ragaszkodás, viszont soha nem tűnt el belőlük. 

Aurora regényének egyedisége pedig talán ebben rejlik, hogy mint egy kegyetlen istenség, úgy játszik a sorsokkal, miközben amellett, hogy kiszakít egy darabot belőlünk, mindig ad valamit, tanít és tükröt tart elénk, hogy milyenek kéne legyünk. Mert a jóságnak, az áldozatnak mindig van jutalma, de persze nem úgy, mint a mesékben. A másik egyedi vonás, amit balga lennék nem kiemelni, az maga a világ, amit az írónő megalkotott. Csodálatos, páratlan és lélegzetállító. Aurora minden alkalommal megtud lepni valamivel, pedig azt hittem mindent láttam már. Ez a meglepetés, gyermeki kíváncsiság erős és fordulatos akcióval társul. Ezzel egy verhetetlen, olvasó kikészítő és letehetetlen olvasási élményt nyújtva. 

Ajánlom-e a regényt? Ez egyáltalán kérdés még valaki számára? Fordulatai, üzenetei, cselekménye maradandó emlékeket hagyott bennem. Aurora végtelen kreativitása és bátorsága letaglózott, függővé tett és őszintén várom, hogy újabb és újabb szeletet kaphassak belőle. Hol nevettem, hol sírtam, hol dühös voltam, de közömbös valahogy sosem bírtam maradni a történet iránt. Megragadott, akárcsak a csacsogó liliom csápjaival a kolibrit és nem engedett, egészen a végéig éreztem súlyos béklyóit, melyek kitöltötték elmém és hajszoltak a végéig. Válaszokat akartam kapni, végül a szívem is meghasadt. De megérte minden könnycseppem és ha lehetne újra és újra átélném ezt az élményt. 

Szívből ajánlom ezt a kötetet a fantasy rajongóknak és kezdő fantasy rajongóknak egyaránt, mert garantálom, hogy mindkét tábornak egy maradandó élményt nyújt.