Reflektorban a magyar szerzők! #6 - "Ha padlón vagy, állj fel, és ne veszítsed szem elől a célodat!"- interjú Fróna Zsófival, A fegyverek háza sorozat szerzőjével
1. Az első kérdés mi is lehetne, mint amit minden író megkap vagy ezerszer: mióta foglalkozol írással? Minek a hatására vágtál bele?
Komolyabban csupán 2017 óta foglalkozom az írással, de már gimis koromban megfogant bennem a gondolat, hogy író szeretnék lenni. Gyerekként többnyire azzal szórakoztattam magam, hogy mindenféle történetet találtam ki. Emiatt én imádtam szobafogságban lenni :D mert akkor nyugiban elmerülhettem a történeteimben, és nem zavart senki.
Aztán már gimis voltam, amikor előszőr megfordult a fejemben, hogy le kéne írni az egyiket. Hogy mi miatt jutott eszembe arra már nem emlékszem, de azt tudom, hogy sok esetben a problémáimat is úgy próbáltam feldolgozni, hogy a saját világomba bújtam. Az akkori legjobb barátnőmnek komoly lelki problémái voltak, kórházba is került. Nagyon aggódtam érte, és az írás megnyugtatott.
Persze az akkori történetem kriminális lett XD és most még finoman fogalmaztam :D
Persze a barátaimnak tetszett, és anyukámnak is, aki mindig minden marhaságomban támogatott, így ebben is :)
Maradjunk annyiban, hogy hálát adok az égnek, hogy az az írásom azóta szőrén-szálán eltűnt.
Aztán máshogy alakult az életem, eltemettem ezt az álmom.
2017-ben édesanyám állapota rohamosan romlott (rákos volt) én pedig nem tudtam segíteni neki, csak tehetetlenül néztem. Ekkor ébredt fel bennem megint a vágy, hogy írjak. Az írás megnyugtatott, elterelte a figyelmem, és ezúttal tartós maradt bennem a gondolat, hogy írnom kell. Azóta csak még erősebb.
Uh, ez egy nehéz kérdés. Tudod, miért? Mert igazából mindegyik karakterem én vagyok :D
Mivel mindet én találom ki, és nem létező emberek inspirálnak, így mindegyik én vagyok. Azaz én is vagyok meg mégsem. Kicsit úgy kell ezt elképzelni, mintha apró darabokra szakítanám magam, majd ezeket a darabokat beleültetném a karaktereimbe. Egyik sem pont olyan, mint én, de van olyan tulajdonságuk, ami én vagyok. Például én nagyon szeretek viccelődni, így azok a karaktereim, akik a humort szolgáltatják, náluk ez belőlem fakad. De ha rossz passzban vagyok, akkor tudok olyan faragatlan lenni, mint Christopher. És, ahol az olvasó szarkazmust érez, az is bizony 100%-ig belőlem jön :D És így tovább a többi karakterrel.
Emiatt választani sem tudok, hogy melyik lennék.
Mindegyik :D
Ami talán érdekes lehet, hogy eredetileg egy könyvnek indult a történet. Krisz javaslatára bontottam részekre. Mivel az oktatás a Fegyverek Házában 3 éves, így arra gondoltam, hogy akkor három részre bontom, és minden rész egy tanévet dolgoz fel. Ez az első két kötet esetén működött is, csak aztán rájöttem, hogy a történet teljes elmeséléséhez kevés lesz a három kötet, így megtoldottam még eggyel :)
A harmadik kötetet most írom, és épp csak elkezdődött a tanítás, mégis már rengeteg minden történt.
Ennek persze oka van, amit nem mondhatok meg, de ki fog derülni ;)
A keletkezésének nincsen különösebb háttere. Nekem úgy él az emlékeimben, hogy egyszer csak eszembe jutott, de persze ez biztosan nem igaz. Megviccel az elmém :D vagy már olyan régen történt, hogy nem emlékszem rá.
Viszont például az eredeti történetben sok minden egészen máshogy történt, mint az átírásban, de akadnak olyan események is, amik az eredetiben megtörténtek, az átírásba viszont már nem kerültek bele. Mint például, hogy Megaira eredetileg árvaházban élt. Ez túl sablonos volt, így változtatnom kellett rajta.
Nehéz erre a kérdésre olyan választ adnom, amit még nem mondtam el, hisz a korábbi kérdésid során is sok érdekességet árultam el :D És ügyelnem kell arra is, hogy nehogy lelőjek valamilyen poént J
Szóval egyelőre ennyi érdekességet tudok elárulni.
Aztán már gimis voltam, amikor előszőr megfordult a fejemben, hogy le kéne írni az egyiket. Hogy mi miatt jutott eszembe arra már nem emlékszem, de azt tudom, hogy sok esetben a problémáimat is úgy próbáltam feldolgozni, hogy a saját világomba bújtam. Az akkori legjobb barátnőmnek komoly lelki problémái voltak, kórházba is került. Nagyon aggódtam érte, és az írás megnyugtatott.
Persze az akkori történetem kriminális lett XD és most még finoman fogalmaztam :D
Persze a barátaimnak tetszett, és anyukámnak is, aki mindig minden marhaságomban támogatott, így ebben is :)
Maradjunk annyiban, hogy hálát adok az égnek, hogy az az írásom azóta szőrén-szálán eltűnt.
Aztán máshogy alakult az életem, eltemettem ezt az álmom.
2017-ben édesanyám állapota rohamosan romlott (rákos volt) én pedig nem tudtam segíteni neki, csak tehetetlenül néztem. Ekkor ébredt fel bennem megint a vágy, hogy írjak. Az írás megnyugtatott, elterelte a figyelmem, és ezúttal tartós maradt bennem a gondolat, hogy írnom kell. Azóta csak még erősebb.
2. Hogyan született meg A fegyverforgató sorozat ötlete? Hogyan jött az, hogy emberré változó fegyverekről írj?
Már nem emlékszem minden részletre kristálytisztán, de azt tudom, hogy olyan különleges történetet akartam írni, amiben szerepet kap egy lány és egy farkas különös kapcsolata is. Mindenképp valami olyat szerettem volna, ami a magyar irodalomban újnak minősül, így a varázslók, farkasemberek és egyéb, már létező lények nem rúgtak nálam labdába, annak ellenére, hogy szeretem őket.
Szeretem a japán animéket, így onnan is merítettem ihletet, de persze a saját elképzeléseimre formáztam őket. Például a Soul Eater című animében szintén emberré tudnak változni a fegyverek, így az ötletem annyira azért nem számít egyedinek. Bár az a történet egészen másról szól.
Az hogy külföldön élek nem okozott problémát, legalábbis én nem éreztem. Hisz emailben kerestem fel a kiadókat, annál meg halál mindegy, hogy honnan küldöd :D Timbuktuban is élhetnék, az sem befolyásolná :D
A nehézséget inkább az okozta, hogy névtelen vagyok. Nem tudok semmit felmutatni irodalmi berkeken belül. Nem vagyok egy pályázatos típus, így pályázatokra nem jelentkeztem soha. Egy volt csupán, amire jelentkeztem, arra is pár hónapja, mert tetszett. Természetesen nem nyertem :D de most nem ez a lényeg. Sem előtte, sem azóta nem mozgatott meg különösebben a gondolat, hogy pályázatra jelentkezzek, és emiatt nem is igazán kerültem szem elé. Gondolom én.
Első alkalommal egy elég nagynevű kiadónak küldtem el a kéziratom, mondván, hogy nincs vesztenivalóm. Sokáig nem reagáltak, aztán többszöri megkeresésemre kicsikartam belőlük egy nemleges választ XD Arra hivatkoztak, hogy ők nem foglalkoznak ilyen zsánerrel, de azért nyilvánvaló volt, hogy ez nem igaz. Szerintem egyszerűen csak az agyukra mentem :D De az ilyenből is tanul az ember.
Később több kiadót is megkerestem, volt, aki nem is válaszolt, akadt, aki mondta, hogy nem fogadnak jelenleg kéziratokat. Olyan is volt, aki azt mondta, hogy szívesen megnézik, de mivel sorozatról van szó így ne nagyon reménykedjek benne, hogy igent mondanak. Azóta sem válaszoltak, hogy egyáltalán elolvasták-e.
Aztán elkezdtem a kisebb kiadók felé fordulni. Volt egy, ami akkor alapult frissen. Nekik tetszett a kéziratom, ki is akarták adni, de végül több hónapos várakozás után közölték velem és a többi választottjukkal is, hogy visszavonulnak. Kicsit talán korán határozták el magukat a nyitásra. Azt sajnáltam, mert nagyon reménykedtem benne, és szimpatikusak voltak. Ezt követően egy másik kiadó is igent mondott, már majdnem szerződést kötöttünk, amikor beütött a vírus mizéria, amire hivatkozva visszavonulót fújtak. Ők is nagyon újnak számítottak a pályán. Azt hiszem, csupán egy mesekönyv jelent meg náluk.
Ezt követően Demencze Ilona az Olvass hazait blog szerzője ajánlotta nekem a NewLine kiadót. Picit féltem, hogy az akkori helyzetben mennyi esélyem lesz. Előszőr csupán egy érdeklődő emailt küldtem nekik, hogy fogadnak-e kéziratot. Szerencsére azt a választ kaptam, hogy igen, így elküldtem nekik. Ezután nagyon felpörögtek az események, ami pozitív volt számomra. A szerkesztőjük pár héten belül megnézte a könyvem, és már kaptam is a választ, hogy szívesen kiadnák. Nagyon boldog voltam, főleg mert a NewLine csak magyar szerzők könyveit jelenteti meg. Jó érzés egy ilyen csapat tagjának lenni.
És mindenki nagyon kedves és segítőkész.
A szerződést is hamar aláírtuk, utána minden olyan gyorsan történt. De igazából azóta, hogy befejeztem az első kötetet nagyjából két év telt el, mire kiadót találtam.
Aztán július 15-én megjelent a könyvem ebook formában, most pedig a nyomtatott megjelenésen dolgozunk.
A facebook oldalamon meg is osztottam a követőimmel ezt a legendát. Én fordítottam le, így picit suta lett, de már kaptam olyan visszajelzést, hogy valakinek ez a legenda keltette fel az érdeklődését a könyv iránt, ami borzasztóan jól esett.
Az pedig, hogy a fegyverek emberekké és álatokká tudnak változni, részben onnan is jött, hogy mi emberek hajlamosak vagyunk rá, hogy megszemélyesítsük a tárgyainkat. Becézgetjük őket, beszélünk hozzájuk, még le is csesszük őket, ha nem működnek rendesen :D Igazából ezt a tulajdonságunkat gondoltam tovább :)
A világ lépésről lépésre épült fel, mivel a könyv első változatát ösztönből írtam. Ott még nem terveztem el túl sok mindent. Tudtam, hogy nagyjából mit akarok, a többivel meg úgy voltak, hogy ahogy esik, úgy puffan :D
Szeretem a japán animéket, így onnan is merítettem ihletet, de persze a saját elképzeléseimre formáztam őket. Például a Soul Eater című animében szintén emberré tudnak változni a fegyverek, így az ötletem annyira azért nem számít egyedinek. Bár az a történet egészen másról szól.
3. Hogyan sikerült kiadatnod a Fegyverek házát, főleg úgy, hogy külföldön tartózkodsz? Milyen nehézségekbe ütköztél ez a folyamat során? Mennyi időt vett igénybe az egész folyamat az írástól a kiadatásig? Hogyan találtál rá a kiadóra?
A nehézséget inkább az okozta, hogy névtelen vagyok. Nem tudok semmit felmutatni irodalmi berkeken belül. Nem vagyok egy pályázatos típus, így pályázatokra nem jelentkeztem soha. Egy volt csupán, amire jelentkeztem, arra is pár hónapja, mert tetszett. Természetesen nem nyertem :D de most nem ez a lényeg. Sem előtte, sem azóta nem mozgatott meg különösebben a gondolat, hogy pályázatra jelentkezzek, és emiatt nem is igazán kerültem szem elé. Gondolom én.
Első alkalommal egy elég nagynevű kiadónak küldtem el a kéziratom, mondván, hogy nincs vesztenivalóm. Sokáig nem reagáltak, aztán többszöri megkeresésemre kicsikartam belőlük egy nemleges választ XD Arra hivatkoztak, hogy ők nem foglalkoznak ilyen zsánerrel, de azért nyilvánvaló volt, hogy ez nem igaz. Szerintem egyszerűen csak az agyukra mentem :D De az ilyenből is tanul az ember.
Később több kiadót is megkerestem, volt, aki nem is válaszolt, akadt, aki mondta, hogy nem fogadnak jelenleg kéziratokat. Olyan is volt, aki azt mondta, hogy szívesen megnézik, de mivel sorozatról van szó így ne nagyon reménykedjek benne, hogy igent mondanak. Azóta sem válaszoltak, hogy egyáltalán elolvasták-e.
Aztán elkezdtem a kisebb kiadók felé fordulni. Volt egy, ami akkor alapult frissen. Nekik tetszett a kéziratom, ki is akarták adni, de végül több hónapos várakozás után közölték velem és a többi választottjukkal is, hogy visszavonulnak. Kicsit talán korán határozták el magukat a nyitásra. Azt sajnáltam, mert nagyon reménykedtem benne, és szimpatikusak voltak. Ezt követően egy másik kiadó is igent mondott, már majdnem szerződést kötöttünk, amikor beütött a vírus mizéria, amire hivatkozva visszavonulót fújtak. Ők is nagyon újnak számítottak a pályán. Azt hiszem, csupán egy mesekönyv jelent meg náluk.
Ezt követően Demencze Ilona az Olvass hazait blog szerzője ajánlotta nekem a NewLine kiadót. Picit féltem, hogy az akkori helyzetben mennyi esélyem lesz. Előszőr csupán egy érdeklődő emailt küldtem nekik, hogy fogadnak-e kéziratot. Szerencsére azt a választ kaptam, hogy igen, így elküldtem nekik. Ezután nagyon felpörögtek az események, ami pozitív volt számomra. A szerkesztőjük pár héten belül megnézte a könyvem, és már kaptam is a választ, hogy szívesen kiadnák. Nagyon boldog voltam, főleg mert a NewLine csak magyar szerzők könyveit jelenteti meg. Jó érzés egy ilyen csapat tagjának lenni.
És mindenki nagyon kedves és segítőkész.
A szerződést is hamar aláírtuk, utána minden olyan gyorsan történt. De igazából azóta, hogy befejeztem az első kötetet nagyjából két év telt el, mire kiadót találtam.
Aztán július 15-én megjelent a könyvem ebook formában, most pedig a nyomtatott megjelenésen dolgozunk.
4. Mi szolgáltatott inspirációt neked? Hogyan alakult ki az a világ, amelyben az egész cselekmény játszódik? Van a valóságban is megfelelője a regényben említett helyszíneknek vagy az egész a te képzeleted szüleménye?
Sok minden inspirált, ahogy azt említettem, sok ötletet merítettem az animékből, de azért nem csak onnan. Például Setan Kober, az indonéz, hullámos pengéjű tőr legendája valós legenda. Egy angol nyelvű oldalon találkoztam vele és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Utána magyarul is próbáltam rákeresni, de úgy nem találtam róla semmit.A facebook oldalamon meg is osztottam a követőimmel ezt a legendát. Én fordítottam le, így picit suta lett, de már kaptam olyan visszajelzést, hogy valakinek ez a legenda keltette fel az érdeklődését a könyv iránt, ami borzasztóan jól esett.
Az pedig, hogy a fegyverek emberekké és álatokká tudnak változni, részben onnan is jött, hogy mi emberek hajlamosak vagyunk rá, hogy megszemélyesítsük a tárgyainkat. Becézgetjük őket, beszélünk hozzájuk, még le is csesszük őket, ha nem működnek rendesen :D Igazából ezt a tulajdonságunkat gondoltam tovább :)
A világ lépésről lépésre épült fel, mivel a könyv első változatát ösztönből írtam. Ott még nem terveztem el túl sok mindent. Tudtam, hogy nagyjából mit akarok, a többivel meg úgy voltak, hogy ahogy esik, úgy puffan :D
Aztán felkerestem Nádasi Kriszt, aki rengeteget segített nekem. Ő volt az is, aki mondta, hogy csináljak vázlatot, és tudatosan tervezzek el mindent. Nem kis munka volt, mert az agyamnak is át kellett állnia erre a módszerre, de megcsináltam.
A helyszínek valósak, de az ábrázolásuknál nem merülök részletekbe. Tehát például Brandon egy létező kisváros Angliában, de azok az utcák, amiket említek nem feltétlenül vannak ott. Azért választottam ezt a várost, mert nem annyira ismert, viszont van mellette egy jó nagy erdős terület, amire szükségem volt. De a többi helyszín is ilyen. St. Ives is létező település, és tényleg a tengerparton van. Bár nem jártam ott, de utána néztem, hogy hogyan néz ki, és az alapján írtam le a könyvben.
És ez igaz a többi kötetekre is. A második kötetben Franciaországban is lesznek helyszínek, amiknek utána néztem és úgy választottam ki őket.
A harmadik kötetben Norwich városa is szerepel. Ott feltűnik egy kórház. Nem tudom, hogy a norwichi kórház hogy néz ki, de én voltam a bedfordiban, ami egészen elképesztően néz ki, így annak a megjelenését használtam fel a könyvben. És az algériai Taszilin-Ádzser hegység is szerepet fog majd kapni. Ennek is utána néztem, még azt is megnéztem, hogyan lehet Angliából odajutni :D
Szóval, bár sok minden a képzeletem szüleménye, azért vannak alapvető dolgok, amiket kinyomozok, hogy hihető legyen.
A név egy jó kérdés. Szeretem, ha valamilyen formában jelentősége van a neveknek, még ha nem is az összesnek, de a főbb szereplőimnek igen.
Megaira nevét például a görög mitológiából vettem. Megaira a bosszúállás istennőinek, az erinnüszöknek az egyike. Nővérei Aléktó és Tisziphoné. Azt hiszem mindenki jobban ismeri őket azon a néven, hogy fúriák. Főleg az apagyilkosságok vagy más családtag ellen elkövetett bűntettek után álltak bosszút. És most kérdezheted, hogy akkor miért ezt a nevet választottam Megairának? Hát ez majd ki fog derülni a sorozatból :D
Setan Kober nevét nem én választottam, ez adott volt az indonéz legendából, így vele könnyű dolgom volt.
A többi karakteremnél pedig akadnak olyanok, akik ismerőseim után kapták a nevüket. Például Szvetlána egy orosz kolléganőm után, és talán ő az egyetlen karakterem, aki picit a kollegina személyiségét is megkapta :D
Lukasz esetében pedig egy populárisabb lengyel névre volt szükségem, minthogy a karakter lengyel, így az akkori team leaderemtől kölcsönöztem a nevet. De ők már nem hasonlítanak egymásra.
A legviccesebb talán Tony neve, akinek a családnevét vettem egy kollégámtól. A Williams egy elég elterjedt átlagos név errefelé, nekem mégis nagyon posh hatása van, így kölcsönvettem. Amikor a kollégám megtudta ezt, elkezdte rágni a fülem, hogy változtassam meg Tony nevét Jasonre (őt így hívják), mert milyen jó lenne már, ha szerepelhetne egy könyvben. Hiába mondtam neki, hogy sem kinézetben sem természetben nem hasonlít rá a karakter :D
Brendon és Brenda, az ikrek viszont eredetileg Tomi és Timi voltak. Az ő nevüket Krisz tanácsára változtattam meg, és nem bántam meg, mert szerintem jobb a Brendon és Brenda.
Akadnak olyanok is, akiknek valamiféle isteni sugallatra egyszerűen csak beugrik a nevük. Ilyen volt Alan Davidson és Anton Bagessen.
Hogy mennyi idő megírni egy részt? Ez változó, de nagyjából fél évet vett igénybe eddig az első meg a második kötet is. A harmadik talán kicsit hosszabb lesz, mert magánjellegű problémák miatt hónapokig nem nyúltam hozzá.
Szerencsére pontosan tudom, hogy mi lesz a vége. Ez abból adódhat, hogy egyszer már megírtam az egész történetet. Persze gyakorlatilag az egészet átterveztem azóta, mert az első változat részben a gyász hatására íródott, így nagyon sötét hangulatú lett, és a vége is azzá vált. Rengeteg momentumot megváltoztattam, viszont a főbb pontok, vagy állomások (ki hogy hívja őket) megmaradtak, és azokat követem. Talán emiatt is lehet, hogy a karaktereim is nagyon együttműködőek. Néha persze mennek a fejük után, de némi útbaigazítás után, már ismét a helyes úton vannak :)
Ciki, ha azt mondom, hogy nincs? :D
Nem rosszindulatból mondom ezt, de sosem voltam az a példakép kereső típus, nekem még a rajongós korszak is kimaradt tini koromból.
Amikor könyvet olvasok sosem az íróját nézem, csak magát a történetet. Ha kiemelkedően jó könyvbe botlok, akkor olvasás után van, hogy utána olvasok az írójának, de ezt leszámítva nem foglalkozom vele. És ezt sem bántásnak szánom. Egyszerűen ilyen a beálítottságom. Nem az számít, hogy ki írta, hanem, hogy mit írt. Talán pont ebből kifolyólag engem az sem érdekel, hogy magyar, angol vagy bhutáni az író. Ha jó a könyv, akkor jó a könyv. Ennyi.
Hogy ki inspirált az írásra? Talán az előbbiből könnyen ki lehet találni, hogy senki. Ösztönösen ébredt fel bennem a vágy, hogy írni akarok, nem valami külső ráhatás volt.
Inkább azt mondom, hogy milyen zsánert nem olvasok, mert az egyszerűbb. Nem szeretem a romantikus történeteket. Egyszerűen nem érdekel az olyan könyv, ami kizárólag a romantikáról szól. Ha valamivel vegyítik, az már más tészta, mert nem vagyok a romantika ellen, csak önmagában nekem kevés. Például a romantikus krimikkel nincs bajom, mert van benne valami plusz, vagy az olyan fantasy is tetszik, amiben nagyobb hangsúlyt kap a romantika. Ha nem csak ez a lényege, akkor rendben van.
Amit viszont akkor sem olvasok, ha másról is szól, az az erotikus történetek. Egyszerűen nem szeretem és kész. Ezen nem enyhít semmi, szóval az olyan könyveket igyekszem kerülni, amikben sok a szex jelenet, még akkor is, ha hivatalosan nem erotikus könyvnek van eladva. Az nagyon nem az én világom. Ennél nekem sokkal gyermekibb lelkem van :D
Egyébként imádom a fantasyt, szóval szeretek fantasykat olvasni is, nem csak írni. Viszont mást is olvasok. Szeretem a történelmi könyveket is, főleg a II. VH az, ami tetszik. De bármi jöhet, ami felkelti a kíváncsiságom.
Kedvenc író? Kedvenc könyv? Azt hiszem, a korábbi válaszomból kiderül, hogy nincs ilyen :D
Vannak könyvek, amiket talán jobban szeretek, mint a többit, de nem bélyegezném meg őket a kedvenc szóval. Most lelki fülemmel hallom, ahogy felhördülnek azok, akik ismerik a Moly.hu-s profilomat, mert ott beállítottam pár könyvet kedvencnek. Azok például azok között vannak, amik jobban tetszenek az átlagnál, de ilyen címke nincs molyon :D
Azzal a cirka tízzel? XD Na jó, csak vicceltem :D Nagyon jó kapcsolatom van velük. Introvertált személyiségem ellenére nagyon közvetlen típus vagyok, és szerintem ezt értékelik. Plusz őszinte is vagyok, nem játszom meg magam, nem mutatom magam olyannak, amilyen igazából nem vagyok, és ezt szerintem megérzik az emberek. Az őszinteséget, pedig értékelik.
Szerencsére szoktam visszajelzéseket kapni, nem is keveset, és nagyon pozitívak szoktak lenni. De eddig még, akinek nem nyerte el annyira a tetszését a könyv, az is nagyon normálisan jelezte ezt felém. Egyáltalán nem volt bántó, én pedig igyekszem tisztelettel kezelni, ha valakinek nem tetszik, hisz olyan nem létezik, hogy valami mindenkinek tetszik.
Elsősorban szórakoztatni szeretnék vele, de tény, hogy elrejtem a történeteimben a gondolataimat, véleményemet bizonyos dolgokról, amit így könnyebben kimondok, mint ha célirányosan kéne beszélnem róla. Ez valahol nem is tudatos cselekvés a részemről, szóval azért kíváncsi lennék, hogy egy műelemző miket látna bele az írásaimba :D
De nem a bölcselkedés a fő célom, így szerintem erre nem kell nagy hangsúlyt fektetni.
Viszont sokféle emberi kapcsolatot mutatok be, sokféle karakterem van, akik mind máshogy vélekednek a dolgokról. Ez azt hiszem, érdekessé teszi az olvasást.
És talán, mert mindenki ennyire más a könyvemben, valahol az is benne van, hogy mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyen. Nincs jó vagy rossz. Döntések vannak, azok határoznak meg minket, és ha rossz döntést hozunk, azért bizony vállalni kell a következményeket. Erre bőven lesz példa a kvadrológiámban :)
Épp ilyen tök leszek, mint most, csak tíz évvel öregebb XD
Egyébként nem tudom. Komolyan veszem az írást, ez nem csak egy fellángolás nálam. Rengeteg tervem van A fegyverforgatóval, és más regényötleteim is vannak már. Reményeim szerint tíz év múlva már lesz egy csomó megjelent könyvem és egy stabil olvasóbázisom. Nagy vágyam, hogy főállású író legyek, de erre Magyarországon nagyon kicsi esélye van az embernek. De azért álmodozni szabad, és mindent meg fogok tenni érte, hogy sikerüljön.
Aztán majd 10 év múlva kérdezz meg megint, hogy sikerrel jártam-e :D
5. Kiről mintáztad a karaktereidet? Milyen szempontok szerint szoktál neveket választani nekik? Megaira esetleg hordoz valamit a te személyiségedből?
Alapvetően a karaktereimet senkiről sem mintázom. Van, hogy megjelenés szempontjából ihletet merítek innen-onnan, de személyiségüket tekintve, minden szereplőm teljesen a képzeletem szüleménye. Nem szeretek valós személyeket ennyire bevonni, mert az teher számomra.A név egy jó kérdés. Szeretem, ha valamilyen formában jelentősége van a neveknek, még ha nem is az összesnek, de a főbb szereplőimnek igen.
Megaira nevét például a görög mitológiából vettem. Megaira a bosszúállás istennőinek, az erinnüszöknek az egyike. Nővérei Aléktó és Tisziphoné. Azt hiszem mindenki jobban ismeri őket azon a néven, hogy fúriák. Főleg az apagyilkosságok vagy más családtag ellen elkövetett bűntettek után álltak bosszút. És most kérdezheted, hogy akkor miért ezt a nevet választottam Megairának? Hát ez majd ki fog derülni a sorozatból :D
Setan Kober nevét nem én választottam, ez adott volt az indonéz legendából, így vele könnyű dolgom volt.
A többi karakteremnél pedig akadnak olyanok, akik ismerőseim után kapták a nevüket. Például Szvetlána egy orosz kolléganőm után, és talán ő az egyetlen karakterem, aki picit a kollegina személyiségét is megkapta :D
Lukasz esetében pedig egy populárisabb lengyel névre volt szükségem, minthogy a karakter lengyel, így az akkori team leaderemtől kölcsönöztem a nevet. De ők már nem hasonlítanak egymásra.
A legviccesebb talán Tony neve, akinek a családnevét vettem egy kollégámtól. A Williams egy elég elterjedt átlagos név errefelé, nekem mégis nagyon posh hatása van, így kölcsönvettem. Amikor a kollégám megtudta ezt, elkezdte rágni a fülem, hogy változtassam meg Tony nevét Jasonre (őt így hívják), mert milyen jó lenne már, ha szerepelhetne egy könyvben. Hiába mondtam neki, hogy sem kinézetben sem természetben nem hasonlít rá a karakter :D
Brendon és Brenda, az ikrek viszont eredetileg Tomi és Timi voltak. Az ő nevüket Krisz tanácsára változtattam meg, és nem bántam meg, mert szerintem jobb a Brendon és Brenda.
Akadnak olyanok is, akiknek valamiféle isteni sugallatra egyszerűen csak beugrik a nevük. Ilyen volt Alan Davidson és Anton Bagessen.
6. Hogyan szoktál írni? Van valami bevett szokásod esetleg, amit írás közben, előtte vagy utána szoktál csinálni?
Nem vettem még észre magamon semmi speciális szokást. Van, hogy kell a zene, de akad olyan is, hogy csöndre van szükségem. Még nagyon bevált napszakom sincs. Talán este jobban írok, de volt már hogy reggel vagy napközben dőlt belőlem a szó. Ez borzasztó változó és kiszámíthatatlan. Azt hiszem, a hangulatomtól függ.
7. Mennyi idő megírni egy Fegyverforgató részt? Pontosan tudod, hogy mi lesz a vége vagy inkább a „szereplőkre bízod, hogy milyen irányba viszik a cselekményeket”?
7. Mennyi idő megírni egy Fegyverforgató részt? Pontosan tudod, hogy mi lesz a vége vagy inkább a „szereplőkre bízod, hogy milyen irányba viszik a cselekményeket”?
Szerencsére pontosan tudom, hogy mi lesz a vége. Ez abból adódhat, hogy egyszer már megírtam az egész történetet. Persze gyakorlatilag az egészet átterveztem azóta, mert az első változat részben a gyász hatására íródott, így nagyon sötét hangulatú lett, és a vége is azzá vált. Rengeteg momentumot megváltoztattam, viszont a főbb pontok, vagy állomások (ki hogy hívja őket) megmaradtak, és azokat követem. Talán emiatt is lehet, hogy a karaktereim is nagyon együttműködőek. Néha persze mennek a fejük után, de némi útbaigazítás után, már ismét a helyes úton vannak :)
8. Ki inspirált az írásra? Van olyan író, akire példaképként tekintesz?
Nem rosszindulatból mondom ezt, de sosem voltam az a példakép kereső típus, nekem még a rajongós korszak is kimaradt tini koromból.
Amikor könyvet olvasok sosem az íróját nézem, csak magát a történetet. Ha kiemelkedően jó könyvbe botlok, akkor olvasás után van, hogy utána olvasok az írójának, de ezt leszámítva nem foglalkozom vele. És ezt sem bántásnak szánom. Egyszerűen ilyen a beálítottságom. Nem az számít, hogy ki írta, hanem, hogy mit írt. Talán pont ebből kifolyólag engem az sem érdekel, hogy magyar, angol vagy bhutáni az író. Ha jó a könyv, akkor jó a könyv. Ennyi.
Hogy ki inspirált az írásra? Talán az előbbiből könnyen ki lehet találni, hogy senki. Ösztönösen ébredt fel bennem a vágy, hogy írni akarok, nem valami külső ráhatás volt.
9. Milyen műfajú könyveket szoktál leginkább olvasni? Szeretsz abba a zsánerbe is olvasni, amelyben te magad is írsz? Ki a kedvenc íród, na és mi a kedvenc könyved?
Amit viszont akkor sem olvasok, ha másról is szól, az az erotikus történetek. Egyszerűen nem szeretem és kész. Ezen nem enyhít semmi, szóval az olyan könyveket igyekszem kerülni, amikben sok a szex jelenet, még akkor is, ha hivatalosan nem erotikus könyvnek van eladva. Az nagyon nem az én világom. Ennél nekem sokkal gyermekibb lelkem van :D
Egyébként imádom a fantasyt, szóval szeretek fantasykat olvasni is, nem csak írni. Viszont mást is olvasok. Szeretem a történelmi könyveket is, főleg a II. VH az, ami tetszik. De bármi jöhet, ami felkelti a kíváncsiságom.
Kedvenc író? Kedvenc könyv? Azt hiszem, a korábbi válaszomból kiderül, hogy nincs ilyen :D
Vannak könyvek, amiket talán jobban szeretek, mint a többit, de nem bélyegezném meg őket a kedvenc szóval. Most lelki fülemmel hallom, ahogy felhördülnek azok, akik ismerik a Moly.hu-s profilomat, mert ott beállítottam pár könyvet kedvencnek. Azok például azok között vannak, amik jobban tetszenek az átlagnál, de ilyen címke nincs molyon :D
És
mivel, ahogy azt már említettem, az írókat nem szoktam figyelni, így kedvenc
íróm sincs.
10. Milyen kapcsolatot ápolsz az olvasóiddal? Szoktál visszajelzéseket kapni tőlük?
Szerencsére szoktam visszajelzéseket kapni, nem is keveset, és nagyon pozitívak szoktak lenni. De eddig még, akinek nem nyerte el annyira a tetszését a könyv, az is nagyon normálisan jelezte ezt felém. Egyáltalán nem volt bántó, én pedig igyekszem tisztelettel kezelni, ha valakinek nem tetszik, hisz olyan nem létezik, hogy valami mindenkinek tetszik.
11. Milyen üzenetet szeretnél átadni az olvasóidnak a regényeid által?
De nem a bölcselkedés a fő célom, így szerintem erre nem kell nagy hangsúlyt fektetni.
Viszont sokféle emberi kapcsolatot mutatok be, sokféle karakterem van, akik mind máshogy vélekednek a dolgokról. Ez azt hiszem, érdekessé teszi az olvasást.
És talán, mert mindenki ennyire más a könyvemben, valahol az is benne van, hogy mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyen. Nincs jó vagy rossz. Döntések vannak, azok határoznak meg minket, és ha rossz döntést hozunk, azért bizony vállalni kell a következményeket. Erre bőven lesz példa a kvadrológiámban :)
12. Hogyan látod magad 10 év múlva? :D
Egyébként nem tudom. Komolyan veszem az írást, ez nem csak egy fellángolás nálam. Rengeteg tervem van A fegyverforgatóval, és más regényötleteim is vannak már. Reményeim szerint tíz év múlva már lesz egy csomó megjelent könyvem és egy stabil olvasóbázisom. Nagy vágyam, hogy főállású író legyek, de erre Magyarországon nagyon kicsi esélye van az embernek. De azért álmodozni szabad, és mindent meg fogok tenni érte, hogy sikerüljön.
Aztán majd 10 év múlva kérdezz meg megint, hogy sikerrel jártam-e :D
13. Ha bármelyik könyves karaktered lehetnél, ki lennél az és miért?
Mivel mindet én találom ki, és nem létező emberek inspirálnak, így mindegyik én vagyok. Azaz én is vagyok meg mégsem. Kicsit úgy kell ezt elképzelni, mintha apró darabokra szakítanám magam, majd ezeket a darabokat beleültetném a karaktereimbe. Egyik sem pont olyan, mint én, de van olyan tulajdonságuk, ami én vagyok. Például én nagyon szeretek viccelődni, így azok a karaktereim, akik a humort szolgáltatják, náluk ez belőlem fakad. De ha rossz passzban vagyok, akkor tudok olyan faragatlan lenni, mint Christopher. És, ahol az olvasó szarkazmust érez, az is bizony 100%-ig belőlem jön :D És így tovább a többi karakterrel.
Emiatt választani sem tudok, hogy melyik lennék.
Mindegyik :D
14. Ha üzenhetnél valamit a könyved főszereplőjének, mi lenne az?
Ne legyél hülye! XD Ez a tanács minden helyzetben jól használható XD
15. Mesélnél néhány érdekességet, esetleg kulisszatitkot a Fegyverek házáról és keletkezésének hátteréről?
15. Mesélnél néhány érdekességet, esetleg kulisszatitkot a Fegyverek házáról és keletkezésének hátteréről?
A harmadik kötetet most írom, és épp csak elkezdődött a tanítás, mégis már rengeteg minden történt.
Ennek persze oka van, amit nem mondhatok meg, de ki fog derülni ;)
A keletkezésének nincsen különösebb háttere. Nekem úgy él az emlékeimben, hogy egyszer csak eszembe jutott, de persze ez biztosan nem igaz. Megviccel az elmém :D vagy már olyan régen történt, hogy nem emlékszem rá.
Viszont például az eredeti történetben sok minden egészen máshogy történt, mint az átírásban, de akadnak olyan események is, amik az eredetiben megtörténtek, az átírásba viszont már nem kerültek bele. Mint például, hogy Megaira eredetileg árvaházban élt. Ez túl sablonos volt, így változtatnom kellett rajta.
Nehéz erre a kérdésre olyan választ adnom, amit még nem mondtam el, hisz a korábbi kérdésid során is sok érdekességet árultam el :D És ügyelnem kell arra is, hogy nehogy lelőjek valamilyen poént J
Szóval egyelőre ennyi érdekességet tudok elárulni.
+ 1 Mit tanácsolnál a pályakezdő íróknak, akik a nyomdokaidba szeretnének szegődni?
Nem tudom, hogy van-e olyan, aki pont az én nyomdokaimba akarna szegődni J De mindenképp azt üzenem a kezdő íróknak, hogy ne adják fel! Elhiszem, hogy nehéz, és tele van akadályokkal. Az ember sokszor a feladás szélére kerül, amikor egyik csapás a másik után éri. Sokszor elbizonytalanodik, hogy tényleg jó úton jár-e, való-e neki az írás. Tudom, mert ezeken én is átmentem, de nem szabad feladni.
Ha padlón vagy, állj fel, és ne veszítsed szem elől a célodat!
Köszönöm ezt a részletes interjút és a kulisszatitkokat. Zsófi nagyon jó kis történetet hozott össze. Gratulálok!
VálaszTörlésköszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett!❤️
Törlés