Kezdjük kritikánk a dolgok pozitív oldalával, mert szerencsére az is akad :D Amit meg kell adni, azt meg kell adni, a világépítés szuper volt. Teljesen lenyűgőzött az a birodalom, amit az írónő felépített. Létrehozott egy teljesen új világot, benne olyan lényekkel, akiket szintén más színbe tüntett fel. Ezt a részét nagyon szerettem a könyvnek, hiszen csodás leírásaival könnyen be tudtam helyezni magam ebbe az ármányokkal teliszőtt világba.
Ebből pedig következik az, amire én mindig is nagy figyelmet szentelek egy-egy alkotás olvasásakor, ami nem más, mint a leírások. Ebben a műben ezekkel nem volt gond, az írónő megtalálta a megfelelő arányt, sehol nem éreztem azt, hogy túlzásba esett volna, bár sajnos ennek ellenére is vontatott volt a történet jó pár helyen. Mind a környezet, mind a szereplők szépen be voltak mutatva, amit számomra élvezet volt olvasni.
A tagolással és a szerkesztéssel se voltak gondok, nagyon szépen megvolt csinálva. Sokszor támadt kedvem ahhoz, hogy a fejezetek tetején levő kis rajzokat kiszínezzem, de nyugalom egy könyv se sérült meg az olvasás során :D
És akkor most elérkeztünk a dolgok negatív oldalához, amiből számomra picit több volt, mint jó és ezeket sajnos se a szép szerkesztés, se a gyönyörű leírások, se a csodás világépítés nem tudta kompenzálni.
A történet maga számos helyen volt vontatott és unalmas, kevés olyan momentum volt, ahol tényleg izgalmassá vált a cselekmény. A két főszereplő között levő konflkitus a könyv elejétől a végéig számomra irtózatósan gyerekes volt és valahogy nem igen sikerült Jude-al együtt érezzek egy-egy megpróbáltatása során, hála provokatív viselkedésének. A vége nem volt rossz, tetszett az a csavar, amit az írónő beletett és trilógiához hűen igazi függővéggel zárult, ami nem volt jó, de nem is volt tragikus, vagyis számomra, aki módszeresen vadássza a jobbnál jobb befejezéseket, amik nyomot is hagynak bennem. Hát ez határozottan nem az volt.
A szereplők kissé irritálóvá váltak egy idő után, főleg Cardan és Jude civakodása, amit az elején gyerekesnek tartottam, a végén már szimplán irritált. Arra vártam, hogy ez némiképpen változni fog, és egy pillanatig volt is remény erre, míg végül az írónő egy tollvonással földbe tiporja ezt a reménysugarat, sőt még egy sort ugrájon is a sírján. Jude személye unszimpatikus volt nekem és bár megértem, hogy miért lett olyan, amilyen mégsem sikerült szimpatizálnom vele. Ahogy Cardan-nal se. Ő szimplán gőgős volt és gyerekes: Vele egy picit tudtam szimpatizálni azután, hogy kiderült róla ez az( No spoiler, sorry guys), bár azt is kissé klisés húzásnak találtam és volt egy kis deja vu érzésem is, ugyanis ezzel vagy ehhez hasonlóval nem egy műbe találkoztam már.
Összegezve nem volt rossz könyv, bár sajnos nem hozta az elvártakat. Gyönyörű volt a világépítés, a szerkesztés, de sajnos nem tudta ez egészen megmenteni a történetet. A karakterek a történet javarészében számomra kissé gyerekes atitűdött tanusítottak, legfőképpen a két főszereplő. A cselekmény meg számos helyt vontatott volt, nem volt benne annyi izgalom, mint vártam volna. Így én itt a végén az öt pontból, három és felet adnék a könyvnek. :)
Ennyi lett volna ez a kritika, remélem tetsztett nektek! Véleményetek bátran írjátok meg a komment szekcióba, vagy a főoldalon levő kis csevegőbe! Legyen egy csodaszép napotok, sziasztok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése