Reflektorban a magyar szerzők! #4 - Interjú Gerda Green-el, a magyar irodalom kiemelkedő krimi írójával

Sziasztok! Tudom, tudom, megint szinte az FBI-t hívtátok rám, hogy felkutassátok, hogy mi van velem, de jelzem itt vagyok, nem fulladtam bele a tanulásba! Mert tudjátok, egy anyag sem vész el, csak átalakul! :D

A mai napon ismét egy interjút hoztam nektek, ami igencsak közel áll a szívemhez. Egy olyan írónővel beszélgettem, aki nem is olyan messze született tőlem, akivel azonosak a nézeteink és a hitünk is... Hálás vagyok, hogy ezzel a csodás és inspiratív személyiséggel beszélgethettem egyet, aki számos izgalmas, fordulatos és letehetetlen krimi könyv írójával! Fogadjátok szeretettel! Remélem ti is olyannyira fogjátok élvezni, mint én elkészíteni! :)

1. A könyveid több helyszínen is játszódnak, mint például A kínai rejtély, amelyet nekem is szerencsém van olvasni. Valóban jártál ezeken a helyeken vagy pedig a képzeleted szövi ezeket a gyönyörű és részletes leírásokat?

A korábbi könyveimben, mint A karlócai szellemház titka és a Fenevadak Erdélyben olyan helyszíneken játszódnak, ahol már jártam. Ugyan Karlócán nem, de a főszereplők abban a kötetben utána Mallorcára utaztak és ott igen, így ők is elutaztak. Karlócát például valamilyen álom folytán elképzeltem magam előtt és így sok mindennek utánanéztem, amikor írtam róla. Emlékszem akkor a helyszín filmszerűen jelent meg a szemem előtt.

A mostani helyszínnel is így voltam. Soha nem jártam még ott és gyerekkorom óta vágyom Kínába, de Japánba is. Azt nem tudnám megmondani miért. Talán azért, mert nagyon hiszek a magyarság keleti eredetében és abban, hogy a gyökereinket ott kell keresni. Például a mongol sztyeppéken, vagy akár az ujgurok között is, akik szerintem rokonaink. Ettől függetlenül a kínai és a japán nép kultúráját, szokásait is végtelenül tisztelem. Még sem tudok és olvasok egyelőre annyit róluk, amennyit kéne.

2.  Ha bárki bőrébe bújhatnál a világon, ki lenne az? Miért?

Ha bárki bőrébe bújhatnék az először egy delfin lenne. Lehet, hogy nevetni fogsz, de komolyan úgy érzem nekem vízi lénynek kéne lennem és a végtelen tengereken hasítani egy delfin rajban, miközben alattam hullámzik a víz és felettem süt a nap. Régi vágyam delfinekkel úszni és remélem egyszer meg is valósítom.

Ha történelmi, vagy irodalmi személyiségek közül kéne választani, akkor szívesen lennék valami amazon a krétai görög kultúrában ott, ahol virágzott az építészet, művészet és volt csatornázás és pompás paloták. De szívesen lettem volna valamelyik Medici, aki támogatta a kultúrát, vagy a Napkirály kedvese, esetleg egy apácazárda vezetője, ez egy rendkívül izgalmas feladat volt. Ahol a hit, a kultúra és többszázéves műemlék templom és környezete rendben tartása volt a feladat. És még szívesen lennék Sherlock Holmes, vagy a kotnyeles, idegesítő, de nagyon okos Miss Marple, Agatha Christie regényeiben. Vagyis olyan munkát végeznék, amihez kell közösség, társasági élet, kutatás és rejtélyek feltárása.

3. Hogyan írsz? Van valamilyen bevett szokásod, amit írás előtt, közben vagy után szoktál csinálni?

Ideális esetben így képzelik el az írót, hogy vannak szokásaik, előtte és utána. Szép és inspiráló környezet, egy munkaasztal, egy csésze finom, forró kávé vagy tea és egy nagy adag csokitorta. Meg egy marék sózott mandula. Ez lenne az ideális nekem. :))))

Ehhez képest, a felgyorsult életemnél fogva, melynek sarokkövei: tanácsadás kezdő íróknak kiadóban, könyvesbolti munka, gyereknevelés, háztartás, pihenés, sport. Szóval "ezek között" női szerzőként a következőképpen írok: szabadnapjaimon, amikor mindent elrendeztem magam körül, villamoson, kávézóban, családi ebéd után hétvégén, a kanapémon, ülve és állva bárhol.

Az utolsó könyvemet jórészt okos telefonon írtam, arra alkalmas programon és a tömegközlekedés "szent pillanataiban", amikor végre nem szól senki hozzám. Ha lehetne 2 órát villamosozni megtenném, csak azért, hogy írni tudjak. De gondoltam már olyasmire, hogy veszek egy vonatjegyet elutazom Debrecenig, vagy Győrbe, vagy Békéscsabára, vagy Kolozsvárra csak azért, hogy nyugodtan írhassak, de városnézés nélkül semmi értelme....

4.  Hogyan látod magad tíz év múlva? Van valami grandiózus terved az írással? Szeretnéd külföldön is megjelentetni őket?

Igen, szeretném. De abban a kiadóm ügyvezetőjének mindenképpen igaza van, hogy amíg nincs stabil, kialakult olvasóközönségem itthon, nem biztos, hogy lesz külföldön. Mert mi a biztosíték, hogy az Amazonra feltöltött napi több száz (?) könyv között nem vész el pont az enyém, vagy felfigyel rá valaki. Csepp a tengerben. Habár a mostani fiatalok sokkal bátrabbak, ott a közösségi

média mindenféle formája, ők már nagyon ismerik a pályázatokat, a külföldi érvényesülés módját. Ha huszonéves lennék én is így csinálnám. Azt nem tudom, hogy mi lesz 10 év múlva. Remélem, hogy fiatalos idősebb író leszek és felszabadultan fogok mindenféle dolgot csinálni. Például sportolni, írni, élményeket gyűjteni magánéletben, családdal, barátokkal és még egy pár könyvvel.

5. Hogyan sikerült az első könyved kiadatnod? Egyből sikerült kiadót találnod, vagy sokat kellet keresgélned?

Ez 2014-ben volt és ha jól emlékszem én már 2013-ban kezdtem el kiadót keresni. Küldözgettem a kéziratomat sok kiadóhoz, de csak az első 3 fejezetet, mert okulva korábbi tévedéseimből, hogy művészettörténeti cikkeimet elküldtem valahová és mások neve alatt megjelent óvatos voltam.

A legtöbb helyről válaszra sem méltattak, vagy ha igen, akkor nem sok jóval biztattak.

Egyedül a Publio kiadó volt az, ahonnan válasz jött, hogy igen, köszönjük kéziratát megkaptuk, ekkorra és ekkorra jelenik meg és ennyibe fog kerülni.

Én akkor úgy voltam vele, hogy ezt megreszkírozom és belevágok. Nem nagy példányszámban adtuk ki, csak amennyi éppen elfogyott. Ugyanitt kaptam egy levelet Alcser Norberttől a kiadó ügyvezetőjétől, hogy nem mennék-e a Nemzetközi Könyvfesztiválra a Millenárisra, amire most is jelentkeztem. És én ettől úgy megijedtem, hogy azt írtam, hogy nem. Aztán otthon mérgelődtem, hogy mennyire hülye vagyok egy ekkora lehetőséget kihagyni. Utána meg írtam, hogy nem mehetnék-e mégis? És kaptam a választ, hogy de. Így indult el a dolog.

6.  Ki a példaképed? Ki inspirált az írásra?

Oh, nagyon sok példaképem van, de itt azért a kérdést különválasztanám, mert vannak írói példaképek és vannak ihletők. Íróként nagyon szeretem Szerb Antalt, Szabó Magdát, de az Outlander könyvsorozat íróját Diana Gabaldont, aki egy kortárs amerikai író és ő is a az egyetemi tanári katedrát cserélte fel az írásra. De rajongok még Umbertó Eco, vagy Gabriel Garcia Marquez világááért, ahogy nagyon nagyon szeretem Agatha Christiet és Sir Arthur Conan Doyle-t is. A kortárs írók közül nagyon tetszett Pfliegel Dóra Tindertojás című regénye is. Megvan az a rossz tulajdonságom, hogy az első két, de inkább öt oldal után el tudom dönteni, hogy fog-e tetszeni. Így voltam Fredrick Backman könyvével az Itt járt Britt Marieval is, ami annyira tetszett, hogy hangosan felnevettem rajta a villamoson és nem zavart, hogy az emberek megütközve néznek. És van egy kortárs író, aki nagyon felkapott és most olvasom, de annyira idegesít és unom, hogy nyögve nyelősen megy az egész és azt már látom, hogy így semmiképpen nem akarok írni. Nevet nem mondok. :))))

Ihletőm bárki lehet, akit szeretek, vagy utálok, esetleg, egy hétköznapi személy, akivel találkoztam, ezeket szösszenetek formájában írom meg a facebookos szerzői oldalamon, vagy a blogomon. Később lehet, hogy könyv lesz belőle.

7.  Melyik az a műfaj, amiben szeretsz olvasni? Kik a kedvenc íróid?

Azt hiszem a fenti válasszal részletesen kimerítettem a kérdést, de igazából minden műfaj érdekel. Nagyon szeretem a történelmi szakkönyveket is, mert eredeti végzettségem művészettörténész. De a költészet is ugyanúgy elvarázsol, nem csak a próza.

8.  Mennyi idő megírni egy regényt? Szoktál írói válságban szenvedni írás közbe? Ilyenkor mit teszel ellene?

Mikor kevesebb teendőm volt, akkor pár hónap alatt írtam meg egy könyvet, mert akkor "csak" tanítottam, gyereket neveltem és otthon mindent megoldottam. Ma már, amikor tízszer annyi a dolgom és jóval kevesebb a szabadidőm, akkor eltart egy-két évig, ami nem is árt a könyvnek, mert van ideje megérni, legalábbis a kiváló szerkesztőm Ács Eleonóra szerint.

Nem írói, inkább emberi válságok vannak, de ezzel azt hiszem mindenki így van. Magánéleti hullámvölgyek, családi dolgok.

Mit teszek? Amikor kilábalok az önsajnálatból és a krónikus világfájdalomból, akkor felveszem a telefont, elkezdek leveleket írni, baráti és családi találkozókat összehozni, elmegyek egy gyógyfürdőbe, masszőrhöz, sportolok, sütök egy finom sütit és elmúlik. Az igaz barátok sokat segítenek.

9. Mi alapján nevezed el a hőseid? Van valamilyen szempont, ami alapján tulajdonságokkal ruházod fel? Kiről mintázod őket? Úgy őszintén Cheungnak van a valóságban is megfelelője? :D (amennyiben igen rohanok a ruháért, papért és már ott is vagyok :D)

Cheungnak semmiféle valódi ihletője nincs. Ő egy kitalált személy, akiről egyszer álmodtam és elképzeltem milyen klassz férfi lehetne.

Mint az antik görögök, amikor megteremtették az ideális férfi típusát, külsőleg és belsőleg. Az ezekről készült szobrokat ma is láthatjuk a múzeumokban.

Úgyhogy, ha tetszik mindenképpen összehozlak vele, ha létezik ilyen. De egy kikötésem lenne, hívjatok meg engem is az esküvőre. :))))

A karaktereim többségének azonban van valóság alapja, de egy személy többől áll össze. Senki nem tisztán ez vagy az. De, hogy kik ők pontosan nem árulhatom el, mert lehet mérgesek lennének. Az olvasó fantáziájára van bízva.

* Mindenképpen meghívlak majd az esküvőre, ez nem is kérdés! De előtte kérem a srácot:D(most pedig vigyorog, mint piros alma a fán. Igen ez is Edina féle írói megjegyzés volt! :D)  

10.  Mi ihleti egy-egy regényed megírását? A való életből „dolgozol” vagy pedig teljesen fiktíven, magad építed ki a világot? Mennyi valóságalapja van egy-egy könyvednek?

Úgy mondhatnám, hogy is-is. Mindenképpen valami valós történés az ihletője.

Valami villanás, érzés, érdekes közéleti, vagy bűnügyi hír, egy szörnyű igazságtalanság, ami 

felbosszant és azt érzem írni kell róla.

De utána teljesen fiktívvé válik az egész.

Elragad a képzelőerőm és akkor nincs megállás. Sokan mondták már és nem mindig hízelgésképpen, hogy "túl élénk a fantáziád" és valóban. Meg még azt is, ha csak lementem a boltba, vagy el a Móriczig (Móricz Zsigmond körtér, kedvenc terem), s valamit meséltem nagy izgatottan, hogy ez vagy az történt, hogy: "Olyan az életed, mint egy krimi:" Ezért írok.

11. Miért döntöttél amellett, hogy írói álnevet használsz? Van valami története a Gerda Green névnek?

Ennek teljesen prózai oka volt.

A saját nevemet szakmai, azaz művészettörténeti tanulmányok írására, kiállítás és könyvbemutató

szövegek írására szerettem volna használni és ettől szervesen elkülöníteni az íróit. Igen, a Gerda Green úgy lett, hogy olvastam a Jane Austen regényekben, hogy a titkos szerelmespárok, akiket tiltottak egymástól Gretna Greenbe mentek házasságot kötni egy kápolnába. Az ott kötött házasság innentől érvényes volt és a szülők sem tehettek ellene semmit.

12. Milyen érzés volt életed első megjelent könyvét a kezedben tartanod? Hogyan fogadta a közönség?

Nagyon-nagyon jó érzés volt és nagyon nagy öröm. A grafikusom, Bölecz Lilla, aki azóta sikeres grafikus lett, mint mesekönyv illusztrátor szintén nagyon örült és az első bemutatóimon még ott volt. A kis számú és lelkes olvasó közönségemnek tetszett. Akinek meg nem annak nem.

13.  Milyen gyakran kapsz olvasói visszajelzéseket és vagy kritikákat? Dolgoztál már együtt bloggerekkel? Ha igen, milyen volt a közös munka velük?

Folyamatosan kapok, jókat és rosszakat is. Főként jókat, egy esetben kaptam kritikán aluli kritikákat, mert összevesztem egy pár olvasóval, akiknek nagyon nem tetszett az egyik könyvem. Felületesen olvasták és semmit nem értettek belőle, magyarul nem jött át a lényeg, ezért úgy álltak bosszút, hogy elásták a könyvemet.

Akkor nagyon fájdalmasan éltem meg ezt az egészet, ma már nem törődőm vele.

Ugyan abba akartam hagyni az írást, de a masszív törzsolvasóim kikövetelték az új kötetet, amire majdnem három évet kellett várjanak, így lett A kínai rejtély. A címet is ők választották, a három lehetséges verzió közül. Ezért nem tudok eléggé hálás lenni nekik.

Azt azért tegyük hozzá, hogy hat hónapot ebből a szerkesztővel dolgoztam, mert a könyvkiadás csapatmunka. Van az író, aki megírja, van egy előolvasó-szerkesztő, majd próbaolvasók, kritikusok, egy fő szerkesztő, a kiadó, a grafikus, a korrektor, a tördelő. Ezután jönnek a bloggerek, a riporterek, ha van ilyen. Dolgoztam már bloggerekkel, jó volt.

14.  Milyen kapcsolatod az olvasókkal? Milyen gyakran találkozol velük? Vettél már részt író-olvasó találkozón?

Az olvasóimmal a kapcsolatom jó, van, akikkel naponta kommunikálok a közösségi médiában.

Van, akivel személyesen is találkozom, akár hetente.

Kezdetben nagyon sok író-olvasó találkozón vettem részt, mint szerző, mint szervező és mint néző. Most már kevesebb az időm, csak arra megyek el, ami igazán érdekel. Az újjal a soron következő Nemzetközi Könyvfesztiválon fogok debütálni, akkor lesz az ősbemutató, hogy úgy mondjam, aztán meglátjuk.

15. Minek hatására vágtál bele az írásba? Tudatos volt vagy inkább a véletlen hozta így?

Mindig írtam és rajzoltam. Mint a legtöbben a családban, a Nagyapám, a Keresztanyám és még sokan

mások. Nekem az írás felé ment el a kibontakozás lehetősége és nem festő, grafikus, vagy szobrász lettem, mint mások a családban, de nem bántam meg.

Ha újra kezdhetném most is ezt csinálnám.

Kis korom óta írok. Régen naplót, cikkeket, tanulmányokat, katalógus szövegeket és leveleztem hosszas levelekben a nagyszüleimmel, rokonaimmal és mindig vágyam volt az íróvá válás, de ezt csak 38 éves koromban tudtam megvalósítani.

16.  Mit szeretnél az olvasóidnak nyújtani a műved által? Van valami üzenet, amit közvetíteni szeretnél nekik?

Kalandot, szórakozást, kikapcsolódást a szürke hétköznapokból. Ugyanolyan élvezetet és örömöt, amilyent nekem az írás jelent. Mert nekem az írás nem nyűg, nem teher, hanem pontosan élvezetes szórakozás. Akkor írok, amikor kedvem és ihletem van és nagyon élvezem.

Az üzenetem a kultúra szeretete, a kalandok, utazás igényének a kialakítása, hogy szeressék az életet, legyen az szerelem, szex, vagy a gasztronómiai ínyencségek, tiszteljék a környezetüket, a szép tájakat, vagy az épített örökségeket bárhol a világon. Hogy tiszteljék egymást, de semmiképpen ne hagyják az igazságtalanságokat és álljanak ki amellett, aki fontos nekik, akiket szeretnek. Számomra ez az egyik legfontosabb dolog a világon és sajnos, olyan emberek, akik nekem nagyon fontosak voltak, de a dolog nem volt kölcsönös, azokkal a kapcsolatok már nem működnek. Van persze pár ember, aki egy életen át hűségesen elkísér és ez azt hiszem elég is. :)))

17.  Mit szóltak a barátaid és a családod, hogy író lettél? Támogatóak voltak az első perctől fogva, vagy voltak fenntartások bennük?

Kezdetben nem igazán. Persze most már azt mondják, hogy igen, de két-három ember állt mellettem mindig mindenkor ebben a vállalásban.

Az egyik a lányom, aki egészen kicsi volt még, amikor elkezdtem és ő mindig nagyon hitt bennem. Ezért tiszteletből az első dedikált példány az mindig az övé. Én vagyok a Mamija és hogy a Mami ír, arra ő nagyon büszke.

A második a kiadóm.

A harmadik az Anyukám, aki a legkritikusabb és leg főbb-főbb olvasóm.

A többi lelkes olvasó utána csatlakozott hozzájuk.

18. Olvastam rólad, hogy Kolozsváron születtél, nem olyan messze tőlem.  Hogyan sikerült „kitörni innen” és elismert szerzővé válni Magyarországon? Milyen nehézségekbe ütköztél az elején?

A kitörtés egészen konkrétan a szüleimmel történt 33 évvel ezelőtt, amikor fogtuk magunkat és hivatalosan áttelepültünk. Nem gazdasági bevándorlók voltunk és nem menekültek. Országot, várost váltottunk. A szüleim azt akarták, hogy magyarul tanuljak. Bukarestben is magyarul tanultam az ottani magyar iskolában, de a felsőoktatásban ez akkor még nem volt lehetséges. Így hetediktől itt tanultam tovább az egyetem végéig.

Azt nem tudom, hogy elismert vagyok-e? Ha az elismertség fokmérője az állandó hírverés, a sok pénz és többezres követő tábor, akkor nem vagyok az, de remélem egyszer sokan fogják szeretni a könyveimet. Ha meg nem az sem tragédia. Divatos semmiképpen nem szeretnék lenni, ha ennek az az ára, hogy feladjam az elveimet.

A nehézségek olyan bonyolultak és sokrétűek voltak, hogy fel sem tudnám sorolni, mert akkor az siránkozásnak és önsajnálatnak hatna. Ezért inkább azt mondanám, hogy akik akadályoztak, csúnyán vagy minősíthetetlenül viselkedtek velem annak az volt az oka, hogy nem ismertek. Végső soron hálás vagyok nekik, mert ma nem lennék az, aki.

19. Valaha kaptál már arra megjegyzést, hogy nem az anyaországban születtél? Ért téged vagy a műved bármiféle atrocitás emiatt?

Igen ért. Mondjuk ki.

Romániában voltunk hazátlanok, de ezt valahogy meg lehetett szokni, mindamellett, hogy nagyon sok értelmes, okos román nemzetiségű barátunk volt és van. Írók is.

Azt viszont soha nem lehet megszokni, hogy vannak, akiknek a határon túli magyar még mindig román, szlovák vagy szerb. A kádári politika jócskán megtette az ideológiai hatását. Az egészben az volt a legjobb, amikor az Apámnak a kollégája azt mondta: "Hol tanultál meg ilyen szépen magyarul?"- szóval ezt a pár butaságot leszámítva a benyomásaim pozitívak.

20. Végezetül: mit tanácsolnál egy pályakezdő írónak, aki maga is a nyomdokaidba akarna lépni? Mit gondolsz egy Erdélyben élőnek is van esélye erre?

Hogy mindenképpen kezdje el még ma.

Hogy írjon, írjon, írjon. Bárki bármit is mond. Nem számít, ha valaki el akar tántorítani, vagy el akarja 

venni a kedvedet, ha ihleted van csináld. Mutasd meg olyanoknak, akikben megbízol. Hogy nem csak a pozitív kritika jó mindig, a legtöbbet a bántóból lehet tanulni, mert ha fáj, akkor ott hiányosságod van, azon a területen erősödnöd kell.

Minden ember tükör.

Abszolút van esély, ha erdélyi kiadót választasz, vagy minket a Publiot, akkor is.

Köszönöm szépen az interjút.

Ennyi lett volna ez az interjú, remélem tetszett nektek! Még egyszer köszönöm az írónőnek a hihetetlen gyors, inspiratív, sokszor szívmelengető válaszokat, minden szava jól esett a lelkemnek!  Na meg a csodás képeket is köszönöm neki! :D

Véleményetek töretlenül várom a komment szekcióba! Legyen csodaszép napotok, sziasztok!