Creepshow #1 - Haláli születésnap...

Tree csodálatosan beképzelt teremtés, aki egyetlen embert szeret feltétel nélkül: saját magát. Miután a születésnapján felébred aktuális egyéjszakás kalandja, Carter mellett, kénytelen rájönni, hogy élete gyökeres fordulatot vesz.
Visszaszambázik a kolesz épületébe, ahol meghallgatja a szobatársa Lori és a diákkör elnöke, Danielle epés megjegyzéseit, aztán beleveti magát a diákok megszokott életébe. Látszólag minden kerek, kerülgeti a szokásos aktivistákat az udvaron, flörtölget a tanárával, Gregoryval, mégis az a furcsa érzés vesz erőt rajta, hogy ezt a napot már átélte egyszer.
Éppen lezárná a bizarr születésnapot, amikor brutálisan meggyilkolja egy álarcos idegen... Aztán másnap újra ott ébred az egyetlen ember mellett, aki szintén hisz abban, hogy különös erők játékszerévé vált.
Tree naponta újra éli a rémes születésnapot, és félelmeit legyőzve egyre közelebb jut támadójához. Ha letépheti róla az álarcot, véget vethet pokoljárásának, ám ha nem, örökre az eszement időhurok rabja marad.

A film első benyomásra, sőt másodikra és harmadikra is egy klisékkel teli, olcsó ijesztésekkel telitűzdelt Csernobili atomkatasztrófa. De ha az ember elég figyelmes a végén egy igenis mély tanulságot fedezhet fel a kiszámítható történet mögött.

A főszereplő, Tree, olyannyira egy beképzelt, gőgös, antipatikus karakter, hogy sokszor én nyírtam volna ki a gyilkos helyében. Ezért nem tagadom, néha elégtétel volt számomra, amikor Tree-t megölte a gyilkos, vagy húsz alkalommal. Mai napig nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet valaki ennyire idióta. Mert amikor furcsa zajt hall, vagy a TV magától kapcsolódik ki és be, ő nem rohan fejvesztve ki a szobából, hanem egy hülye kalapáccsal kezd el körbe futkorászni, aztán csodálkozik, hogy megöli a gyilkos. Amúgy meg miért nem hívta a rendőrséget? Annyi lehetősége lett volna rá. Azt pedig nem hiszem el, hogy valaki úgy ír SMS-t, hogy nem hallja, hogy mi zajlik a külvilágban.

A filmnek három pozitívuma van: a karakterfejlődése, a csavar a végén és a befejezése.

Kezdjük a karakterfejlődéssel. Tree az elején olyan arcbamászóan idegesítő karakter, hogy mint már említettem sokszor én nyírtam volna ki. Utoljára ilyent az Elfújta a szél olvasása közben tapasztaltam. Viszont ott, a filmmel ellentétben nem volt karakterfejlődés. Vagyis volt, csak a negatív irányba. A mi esetünkben azonban Tree a film végére rájött a hibájára, és megpróbálja kijavítani. A folyamatos kinyírásainak hála pedig  van is lehetősége is rá. Olyan pozitívan fejlődött a személyisége a történet elejétől a végéig, mint Tyrion-nak a Trónok harcában. Ezt nagyon szerettem a filmben.

A második pozitív tulajdonság a csavar volt a végén. A film végén egy olyan váratlan csavar érkezett a filmbe, mire még én sem számítottam, pedig azt hittem, hogy képes vagyok megjósolni a film végét. Olyan ember volt a gyilkos, kire a néző sose gondolt volna. Úgy gondolom számomra ez volt az, ami ténylegesen megmentette a filmet.

Végezetül a befejezése… A csávókám szivatása olyannyira frissítőleg hatott a film idegesítő jelenetei után, és a csaj is megérdemelten kapta meg, ugyanis elég sokszor volt szemét a csávóval. Ez, ami még kihúzta a filmet nálam a csávából…

Összegezve a film egyszeri nézésre alkalmas. Az olyan szkeptikusoknak, mint én, elég gyakran fog előjönni az én megmondtam érzés. Ez talán csak emel egy picit a filmélményen. A sok klisét és antipatikus főszereplőjét leszámítva nem is volt olyan rossz film, kár lenne kihagyni.

A végére én az öt fura babamaszkos gyilkosból kettő és felet adnék a filmnek.

Köszönöm, ha végig olvastad, remélem, hogy tetszett nektek! Legyen további szép napotok, sziasztok!