Outsider #6- Egy tragédia története

Péntek ​este elloptátok egy kivételes lény életét, életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de csak azért sem gyűlöllek titeket.
Nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok. Azt akartátok, hogy féljek, hogy honfitársaimra gyanakodva tekintsek, hogy feláldozzam szabadságomat a biztonságom kedvéért.
Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege. Egyébként meg nincs is már több időm a számotokra, megyek Melvilhez, ébredezik a délutáni alvásból. Alig tizenhét hónapos, most meguzsonnázik, mint minden nap, aztán megyünk játszani, mint minden nap, és ez a kisfiú egész életében csak azért is boldog és szabad lesz. Mert nem, ő sem fog gyűlölni titeket.
Hélène Muyal-Leiris a párizsi terrortámadás során vesztette életét 2015. november 13-án. Férje, Antoine másfél éves gyermekükkel maradt magára; nyílt levele, melyet a merénylet másnapján írt a terroristákhoz, bejárta a világsajtót. Bővített változata, melyet kezében tart az olvasó, több mint 20 nyelven jelenik meg.
Antoine Leiris felkavaró története arról szól, hogyan lehet emberi választ adni a terrorizmus értelmetlen embertelenségére.

 Ez az olvasmány egy igazán érdekes könyvélmény volt számomra. Egy olyan szemszöget villantott fel előttem, amelyet sosem képzeltem volna el ezelőtt egy alkotásban sem: megmutatta, hogy milyen is az áldozat szerepében lenni egy másfél éves gyermekkel egy valóságban megtörtént tragédia után, ahol a család napsugara meghalt. Betekintést engedett az ők hétköznapjaik rapszodikus hullámzásába, ahol hol a mélyben jártak, hol egy kicsit magasba emelkedtek egy apró hétköznapi öröm miatt.

Ezt a művet úgy gondolom vétek lenne részeire cincálni és úgy elemezni, mert ebben a könyvben nem a tartalom és a történet a lényeg, hanem az a mögöttes tartalom, amelyet az olvasóval akar közölni. Ezt alátámasztja a könyv terjedelme is, ugyanis ez a mű egy kibővített regényként került kiadásra.

Ha csak a történet csupasz gerincét nézném, nem lenne több, mint egy gyenge Shawn Mendes fanfiction, amivel tele van a Wattpad ( nem semmi bajom az ff-el, csak olvastam volt egyet, ami kiverte nálam a biztosítékot, és azóta fenntartásokkal kezelem őket. De különösebb bajom nincs velük, csak egy-egy írás olyan lehetetlen szituációt ábrázol, hogy rengeteg alkalommal szeretném lefejelni az asztalt. Mondjuk imádott fogadott nővérkém is ff-et ír, de ő ezt ilyen pro master szinten űzi, link itt :D *itt most büszkén mosolygok :D*). Tehát visszakanyarodva kritikánkhoz hála az égnek a könyv nem a történetre koncentrál, mert akkor azt hiszem csak azért nem égettem volna el, mert nem vagyok könyvgyilkos. :D

A tartalmánál annál mélyebb a mondanivalója. Bepillantást enged egy félárván maradt gyermek és egy megözvegyült férfi lelkivilágába és látleletet ad mindennapi viszontagságaikról. Elgondolkoztatott és rádöbbentett arra, hogy mennyire szerencsés vagyok és hogy mennyire elbagatellizált problémákkal is küzdök néha. Ezek szempontjából nézve megéri elolvasni a könyvet.

Összefoglalva ez a mű sztori alapon nézve ugyan gyenge, de mondanivalóját tekintve mély, elgondolkoztató kis olvasmány. Ajánlom az idősebb közönségnek, akiknek jól jön ez a falatnyi kis könyv, hogy megálljanak a rohanásban néhány órára és elgondolkozzanak, átértékeljék mindazt, ami szerint eddig éltek és gondolkodtak.

Ugyan boncoló kritikát nem írtam a műről, de a pontozási rendszerem alól ez sem maradhat ki. Én az öt kis csillagból hármat adnék a műnek, mert bár mély a mondanivalója, de engem nem fogott meg annyira. Az üzenetet pedig nehéz volt dekódolni a sorok közül.

Remélem tetszett nektek! Véleményetek reménykedve várom a komment szekcióba! Legyen szép napotok, sziasztok!