Fülszöveg:
Az izgalmas nyomozás elkalauzol bennünket Latin-Amerika nyomornegyedeibe, fényűző szórakozóhelyeire, árvaházaiba vagy éppen drogbáróinak otthonaiba.
Egyéni sorsokat követve tanúi lehetünk szerelmek, barátságok születésének, ellenségek küzdelmeinek, múltbéli titkok felszínre bukkanásának, miközben egyre közelebb kerülünk ahhoz, aki a háttérből a szálakat mozgatja: Olmechez, a titokzatos kartellfőnökhöz, akinek sokan még a létezését is vitatják.
Mexikóváros
Nóra, a magyar kislány, árvaházba kerül, ahol a kisstílű gyermekbűnöző, Andrés a védelmébe veszi. Felcseperedve Nora keményen tanul, míg a bátyjaként szeretett fiú könnyelműen él, viszonyt kezd egy drogbáró lányával, Milenával, aminek következtében mindannyiuk élete hajmeresztő fordulatot vesz.
Acapulco
Jake, a CIA fiatal hírszerzője Acapulco hírhedt szórakozónegyedében pitiánernek tűnő feladatot kap. Az este nem várt események hatására rémálommá válik. Jake kénytelen együttműködni egy frissen megismert nővel, ha meg akarják érni a reggelt.
Alapítvány
O’Connor, a CIA-től több mint egy évtizede tisztázatlan körülmények között távozó exkatona, létrehozza az Alapítványt. Ártalmatlan szervezet, vagy egy megcsömörlött elmebeteg bosszú hadjáratának eszköze?
A szereplők sorsa összefonódik, és szép lassan minden titokra fény derül.
Lendületes, izgalmas, fordulatos, magával ragadó. Csak néhány jelző, de mind egy csodálatos regényre utalnak. Természetesen az Olmec című regényről beszélek most ( ahogyan a borító képből már kitalálhattátok), ő kapta ezeket a hangzatos jelzőket. Na de nem azért, mert elfogult vagyok, hanem azért, mert a mű teljes egészében rá is szolgál ezekre.
A könyv egy olyan világba csöppent bele, ami nem gyakori könyv vagy film téma: bemutatja, hogy milyen a Latin-amerikai nyomornegyed lakóinak élete, de azt is szemlélteti az alkotás, hogy egy egyszerű magyar lánynak hogyan sikerül onnan kiemelkednie.
Több történet, mégis egy könyv... Az írónő olyan tehetségesen fűzte össze azokat a bizonyos láthatatlan szálakat, hogy végül minden szereplő sorsa egy nagy egésszé állt össze, ezzel pedig még jobban magával ragadva az olvasót. A könyv csavarai bámulatosak, a műnek pedig végig sikerült egy feszült( a szó pozitív értelmében), izgalmakkal teli légkört megteremtenie, ami nem ereszti az olvasót, még napok múltán se, miután befejezte a regény olvasását...
Ahogyan a bevezetemből már kiderült, egyszerűen nem tudtam nem imádni a könyvet. Alig vártam, hogy végre kritikát írhassak róla, amely már rég óta meg kéne legyen íródva, viszont az élet megint közbe szólt...A feszített tempó, amit diktáltam, hogy mindent behozzak, végül is egy újabb írói kimerültséget hozott. :( Ebben az állapotomba pedig nem nagyon akartam írni, mert biztos voltam benne, hogy a kritika amit a kezem alól kiadtam volna, nem lett volna olyan, amilyet én elvártam volna magamtól. Szóval ezer évnyi késés után ismét itt vagyok, és reménykedek benne, hogy ez a kritika méltó lesz majd a könyv magasságaihoz! 
Az alkotása dolgok közepébe vágva indított, amely az elején zavaros volt nekem. Nem értettem, hogy mi köze van a drogbiznisznek, meg a drogbárónak egy árvaházhoz. Azt is hittem, miután egy kicsit előrébb haladtam, hogy maga Andrés lesz Olmec :D. De azt hiszem nagy spoilert nem lövök le azzal, ha azt mondom, hogy közel sem jártam a megoldáshoz :D. Miután pedig egy újabb "vágás" után már egy másik szereplőről volt szó, akit az elején szintén nehezen tudtam elhelyezni, elvesztem kicsit. Nem értettem, hogy most mi van vele és mi köze van a két gyerekhez vagy az árvaházhoz. Aztán pedig az írónő mesteri történetvezetésének hála gyorsan sikerült mindent a helyére tennem már az elején, ami kusza volt nekem a történetben. Megértettem, hogy mi is a reláció egyes szereplők között.
Az alkotása dolgok közepébe vágva indított, amely az elején zavaros volt nekem. Nem értettem, hogy mi köze van a drogbiznisznek, meg a drogbárónak egy árvaházhoz. Azt is hittem, miután egy kicsit előrébb haladtam, hogy maga Andrés lesz Olmec :D. De azt hiszem nagy spoilert nem lövök le azzal, ha azt mondom, hogy közel sem jártam a megoldáshoz :D. Miután pedig egy újabb "vágás" után már egy másik szereplőről volt szó, akit az elején szintén nehezen tudtam elhelyezni, elvesztem kicsit. Nem értettem, hogy most mi van vele és mi köze van a két gyerekhez vagy az árvaházhoz. Aztán pedig az írónő mesteri történetvezetésének hála gyorsan sikerült mindent a helyére tennem már az elején, ami kusza volt nekem a történetben. Megértettem, hogy mi is a reláció egyes szereplők között.
Ezen a kezdeti dilemmán átlendülve a könyv magával ragadott ebbe a világba, de olyannyira, hogy még napok múltán is ezen a történeten kattogtam, képtelen voltam elfelejteni, hogy mennyire is jó volt.
A könyv akció és menekülési jelenetei remekül meg voltak kreálva, úgy érzem, hogy a mű egy-egy ilyen snittje simán mehetne egy Hollywoodi produkcióba. Olyanok voltak ezek a jelenetek, mintha az írónő festett volna a tollával: a szavai életre keltek a papíron és olyan hűen mutatták be a latin-amerikai világot és az akciókat is, mint ahogyan kevés mű ezidáig. Ezekben a jelenetekben nem találtam kivetnivalót vagy logikai bakit. Az írónő gondosan ügyelt a részletekre, amely az alkotáson végig érződik.
A leírások, mint ahogyan fent említettem, csodálatosak és részletesek voltak, sokszor úgy éreztem, hogy magam is ebben a kontrasztokkal tarkított világban élek. És talán nem is állok messze a valóságtól, ha csak kicsit reflektálok a való életre rögtön rátalálok ezekre, ugyanis a mai világban nem csak Latin-Amerikában van meg ez a kontraszt, hanem sok ember szívében is... A könyv véleményem szerint erre is utal, az írónő talán ezért választotta ezt a helyszínt.
A karakterek kidolgozottak voltak, könnyen lehetett azonosulni velük. De nem ez volt az, ami főképp megfogott bennük, ugyanis ez egy bizonyos fokú elvárás egy regénynél. Hanem az a komplex kapcsolatrendszer, amellyel összefonta a szereplők sorsát olyan profi módon, hogy csak ámultam. Imádtam, hogy senki sem volt csak jó, csak rossz. Mara teljes egészében mellőzte a romantikus szélsőségeket a karaktereinél, ezzel méh emberközelibbé téve a regényt. Az pedig, hogy a végén az a sok kis szál végül egy nagy egységgé állt össze, számomra az még mindig hihetetlen.
A regény kulcsát a komplex karakter kapcsolatokon túl a fordulatossága, a lendülete, amivel dübörögtek az események, de legfőképpen az a bizonytalanság és misztikum, ami az egész regényt belengte. Mara olyan jól mozgatta a szálakat, hogy akármelyik nemzetközi krimi vetekedhetne vele. Úgy hiszem nem félek kijelenteni azt, hogy Mosonyi Mara lehetne a magyar Agatha Christie. A regény végi csavar pedig teljes egészében azoknak a regényeknek a hangulatát és a színvonalát hozta, miközben pedig egyedi is tudott maradni különleges megoldásai révén.
Összegezve ez egy nagyon szuper könyv komplex karakterhálózattal, Agatha Christie színvonalú krimi történettel, amely egyedi megoldásokat hoz be, és persze semmi séma nincs benne, ami erre a műfajra jellemző. Továbbá részletes és gyönyörű leírásokkal valamint nagyon vizuális akciójelenetekkel. Én minden sorát imádtam, teljes elfogultság nélkül. Úgy hiszem méltó nyitánya volt ez a könyv az évemnek.
Én úgy gondolom. hogy a fent említett jellemzők okán, a pontozási skálámon simán adok neki ötöt az öt(kokain csíkból :D, naná, hogy a régi pontozási szokásom nem maradhat ki :D).
Remélem tetszett nektek ez a kritika! Véleményetek töretlenül várom a komment szekcióba! Legyen csodaszép napotok, sziasztok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése