Amikor Lídia meghalt, felborult a rend. Ő volt a család tengelye, az etalon, és most nincs sehol. Ármin három gyermekével magára marad. Sok mindent feláldozott felesége haláláig, de tudja, hogy az igazi megpróbáltatások még csak ezután jönnek. A legidősebb gyerek, a tizenhét éves Ágota rosszul kezeli a frissen rászakadt szabadságot. Kétes kapcsolatba bonyolódik egy iskolatársával, akivel lopási ügybe keveredik, mindeközben ráébred, hogy vonzalmat érez egy fiatal tanára iránt is. Zsófi, a tüskés könyvmoly világa darabjaira hullik, kivételezett helyzete oda, és fény derül a nagy titokra is. Elkeseredésében kikezd egy fiatal, de önálló háztartást fenntartó fiúval, csak tartozzon végre valahová. Csongor éli tovább a megszokott életét, közben észrevétlenül a katasztrófa felé sodródik. Ármin szeretné visszahódítani régi szeretőjét, aki talán Lídia helyére léphet, de a nő fél az újabb csalódástól.Vajon képesek megküzdeni a félelmeikkel és a vágyaikkal? Összetartják-e őket a hazugságokból font kötelékek, amíg újraépítik a széthullott családot? Elmúlnak-e valaha a tompa fényű napok? A fordulatokban gazdag, kalandos történet arról mesél, hogy van-e élet, és az milyen, anya halála után. Ez a regény azoknak szól, akik vesztettek már el valakit.
A könyv erősen indít, se bevezetés, se előzmény, pusztán a "száraz" tényekkel találkozunk, hogy az anya meghalt. De bátran kimerem jelenteni, hogy ebben rejlik a mű kiválósága: a meglepetés erejében és abban, hogy kendőzetlenül boncolgat olyan témákat is, amelyek még ebben a korban is tabunak számítanak. Hétköznapi élethelyzeteket olyan izgalmasan és érzelmekkel teli képes leírni az író, hogy sokszor éreztem, hogy ha nem állok meg, akkor bizton elsírom magam. Egy hatalmas érzelem löketet kaptam csodálatosan megkomponálva, a történetek hömpölygő árjába csempészve.
A karakterek remekül voltak megalkotva, és mindegyikük hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül a gyász alatt. Mindezen változások olyan szépen voltak kidolgozva, hogy csak ámultam a sorok láttán. És ami hatalmas boldogság volt számomra: hogy nem csak a főszereplők kaptak részletes kidolgozást, hanem a mellékszereplők is. Ezzel pedig egy csodás világot, egymást kiegészítő karaktereket alkotott meg Klára.
A cselekmény hömpölygő folyóként dübörgött végig a mű egészén, sehol sem lassítva a mű elején felvett tempón, ezáltal végig képes volt megőrizni a könyv eleje által kiváltott feszültséget és izgalmat. Az arányok is remekül el voltak találva: a romantika, az akció, a dráma és a statikusabb részek is megfelelő mennyiségben voltak jelen az olvasmányban, semmiből nem volt túl sok vagy túl kevés. A cselekmény nem volt megtördelve, kronologikusan haladt végig a történet egészén néhány múltbéli visszatekintést leszámítva, logikai bakinak pedig még híre sem volt a műben.
Negatívumként kevés mindent tudnék felhozni. Talán csak az egy-két elírást, amely felbukkant a műben, de ezektől simán el lehet tekinteni. Egyedüli hiányérzetem Netti karakterével szemben maradt. Az ő története nem olyan véget kapott a műben, amelyet én adtam volna neki, vagy milyet az ő jelleme megkövetelt volna. Azonban ezt sem vélem végzetes hibának a mű szempontjából...
Összegezve én a műnek az öt gyerek keresésből négy és felet adnék fordulatosságáért, gyönyörű leírásaiért, az érzések gazdag ábrázolásáért és a komoly témák kendőzetlen bemutatása miatt. Bátran ajánlom ezt a regényt mindenkinek, az érzékenyebbeknek pedig zsepit is mellé. :D
Remélem tetszett nektek, véleményetek várom a komment szekcióba! Legyen szép napotok, sziasztok! :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése