Outsider #5 - A könyv, amely nem hűséges az elődeihez

Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

Ez a könyv hatalmas csalódás volt nekem. Nem akarok zsákbamacskát árulni, és hitegetni titeket így hát az elején leszögezem ezt, hogy ennek fényében olvassátok tovább a kritikát.

A könyvnek egy apró része volt ami megfogott és jó is volt, és az a vége. Olyan csavart vitt bele Veronica, amelyet azelőtt senki nem mert a műfajban. Lehet nagyobbat ütött volna ez nálam, ha egy: nem lett volna tele a Pinterest feedem a könyvből származó idézetekkel és fanfiction képekkel. És kettő: nem lettem volna Sherlock az első ilyen kép meglátása után, és nem kezdtem volna el felkutatni a netet, hogy utána morogjak azért, amit tettem.:D 

A cselekmények belaposodtak, az arányok felborultak. Ez A bevatott után hatalmas csalódás volt. A beavatott felállított egy mércét, amelyet A lázadó éppen megugrott, de A hűséges elvérzett ezen a "versenyen". Elveszett a karakterek komplexitása, a lelki világuknak a mélysége. Az író bepróbálkozott a váltott szemszöggel, ami szintén nem volt valami jó ötlet. De persze a végén kiderül, hogy miért kellett ennek így lennie,de attól még zavaró volt nekem.

Frusztrált, hogy a karaktereket egy olyan világba kényszerítették bele, ami nem illik hozzuk, plusz a könyv tematikájához sem. Nem tudom mi történt ennek a könyvnek az írása közben, de ha ilyen lett volna A beavatott, akkor biztos nem olvastam volna tovább a sorozatot. Idegesítő volt a végén már ez a sok ilyen, meg olyan szérum. A könyv a végén kezdett átmenni egy kémia tankönyvbe.

Tris és Tobias folytonos civakodása, a szérummánia, a fura és szükségtelen új világ, az akció teljes hiánya, na meg az a remek egyensúly elvesztése megásta ennek a könyvnek a sírját.  

Összegezve ez a könyv nagy csalódás A beavatott kiválósága után, és nagyon sajnálom, hogy ilyen lezárást kapott a trilógia.

Végszóként én az öt csoportból hármat adnék a könyvnek puszta jó indulatom, és a könyv végén levő csavar miatt.

Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem tetszett! Véleményetek várom a komment szekcióba! Legyen szép napotok, sziasztok!