Sziasztok! Pontosan egy héttel ezelőtt beszéltem nektek az írónő korábbi művéről (azt a posztot itt megtalálod :D), azonban a harmadik műve is a fantasztikus My medicine folytatása is a végéhez ért, ezért úgy határoztam, ez az alkotás sem maradhat kritika nélkül! :D
Ahogy eddig megszokhattuk Nova-tól, ebben a műben sem volt hiány váratlan fordulatokból, drámai pillanatokból és bizony könnyekből sem. Ez volt az első olyan olvasmány, amely elég közel állt ahhoz, hogy megríkasson( ami tudjátok, hogy az én esetembe körülbelül felér egy lehetetlen küldetéssel :D).
Imádtam, hogy az írónő bátrabban mert belenyúlni a szereplők jellemvonásaiba és akár negatív irányba eltolni őket. Elérte Nova azt, hogy utáljam azt, akit korábban szerettem, majd pedig mindezt visszaállította egyetlen toll vonással. Ez a személyiség váltás pedig remekül ki volt dolgozva( főleg a tetteiken és szavaikon érződött ez, leírásilag nem volt rajtuk akkora a hangsúly, ami nem is baj, ha már csak a valóságra reflektálunk kicsit :) ), nem ment át az egész mű egy Trónok harca 8.évados álmok futásba, hanem megmaradt a realitás talaján és remekül követte a fizika törvényét, miszerint minden akciót, reakció követ! :D
A fejlődés itt is kézzel fogható volt, az írónő képes volt arra, hogy részről-részre kicsikét túlszárnyalja önmagát. A leírások még szebbek, a karakterek még komplexebbek lettek, mint eddig bármikor. Egyszóval imádtam a mű minden sorát és kicsikét szomorú vagyok amiatt, hogy ilyen hamar vége lett, pedig még szívesen olvastam volna tovább is...
Na de vágjunk is bele, mert az idő kevés, a mondanivalóm meg éppenséggel nem az! :D
A mű egyik nagy erősségének mondanám- ahogy a bevezetőben is említettem már- a komplex karaktereket, na meg azok jellemfejlődéseit, amely nem mindig volt éppenséggel pozitív. Az írónő bátran belemert nyúlni a karakterek eddig többnyire pozitív jellemvonásaiban. Mindezt pedig úgy tette, hogy a cselekményt is odairányította, hogy értelmet nyerjen ez a negatív jellemfejlődés. Ezáltal képes volt megőrizni a karakterek emberi mivoltát is, mert úgy hiszem mindenki tisztában van azzal, hogy amikor az eddigi békés életed darabjaira hullik, nem fogsz örömtáncot járni a hamvai fölött. Meg persze mindenki másképp dolgozza fel a történteket. Valaki magába fojtsa, valaki pedig ámokfutást rendez. Na az utóbbi csoportra reflektált az írónő is, a lehető legélethűbben visszaadva az olvasónak ezt az állapotot.
Az pedig még külön kiemelendő, hogy újabb karaktereket hozott be Nova. Tehát az eddig háttérben levő karakterek nézőpontját is megismerhettük, ami egy kis vérfrissítésnek hatott számomra. A szemszögváltásoknál sem észleltem gondot, nem volt idegesítő, mint például A hűségesben, és nem zavart be a történet narrálásába sem, gördülékenyen haladtak az események, mintha csak egy szemszögünk lenne.
A történet vezetés logikus volt. az írónő nagyon odafigyelt minden részletre, így az események megállnák a helyüket a valóságban is. A fordulatok pedig... olyan Novásak voltak, tehát a lehető legváratlanabbak és kiszámíthatatlanabbak voltak, pontosan úgy, ahogyan én szeretem. Engem személy szerint frusztrál, ha előre tudom, hogy mi fog történni egy alkotásban, de ez ebben a műben ennek még árnyéka sem volt jelen. :)
A történet egyetlen gyengébb pontja, azok talán a leírások voltak, viszont azok is már jelentős fejlődést mutattak az írónő előző regénye óta, nem is beszélve az első óta. Azt tapasztaltam, hogy bátrabbá vált ezen a téren is. Ezáltal könnyebb volt a karaktereket elhelyezni a Nova által felépített világba( tudom, hogy az előző kritikában is szinte ugyanezt mondtam, de ez itt halmozottan igaz :D).
A lezárás pedig hú... Az extra rész előtt nem voltam biztos, hogy happy end-el végződik majd a történet, de szerencsére az extra rész eloszlatta ezt a félelmemet is. A történet befejezése átment egy kicsit a tipikus könyves befejezések irányába( amit én is használtam egyszer, upsz :D), de ezt az utolsó mondattal sikeresen kinyírta, ezzel pedig egy olyan befejezést megalkotva, amit én is imádtam( hisz tudjátok, hogy nem annyira szeretem, ha valaki tipikusan és kiszámíthatóan fejeződik be. Az első írásom így ért véget ugyan, de ha most írnám, tuti nem kapna ilyen befejezést :D).
Összegezve ismét egy remek alkotást olvashatunk az írónőtől, amit meleg szívvel és bátran ajánlok mindenkinek. A karakterek komplexek voltak, az írónő bátran tolta el őket a negatív irányba. A fordulatok meglepőek, a történet vezetés logikus volt. A leírások pedig hatalmas fejlődést mutattak már csak az előző könyve óta. Így én a végén bátran adom meg az öt taxizó cuki fiúból az ötöt. :D
Na de ennyi lett volna a kritika, remélem tetszett nektek! Az alkotást ezen a linken ti is elolvashatjátok! Vigyázzatok magatokra és egymásra, ha pedig tehetitek maradjatok otthon! Legyen csodaszép napotok, sziasztok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése